Zsoldos Ignác és a hazai közbátorság

Az 1830-as évektől kezdődően számos reformgondolat látott napvilágot a közbiztonsági rendszer, a rendőrség fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik első ilyen reformgondolat Zsoldos Ignác nevéhez köthető. Rendőrségi szempontból kiemelkedő fontosságú a Néhány szó a honi közbátorságról (Pest, 1838) címmel megjelent kötete.

A hazai „közbátorság” (ami nem más, mint a közbiztonság korabeli megnevezése) állapotával kapcsolatban Zsoldos három dologra hívta fel a figyelmet:

  1. a gonosztettek lehetőség szerinti megakadályozására;
  2. az elkövetett „csínek és vétkek” legnagyobb mértékbeni fölfedezésére;
  3. a méltó büntetés „nyombani” alkalmazására.

A megakadályozás elemei az erkölcsiség és a vétkezés természeti akadályai. Ez utóbbiak az alábbiak lennének:

  1. A nép jóléte, ami megkívánja a minden jogsértés elleni védelmet; a birtok szabad használatát; a földek művelését; a munkalehetőséget (közmunkák és dologházak által is); a koldulás tiltását; a kereskedést.
  2. A bűnözés legnevezetesebb csábítása, a bűntettnek homályban maradása, ezért gondoskodni kell arról, hogy ne legyenek a gonosztevőknek fészkei és rejtekhelyei és megfelelő rendőrségről, mert e nélkül rend nem lehet! (A közbátorság külső és belső lehet. Ezért szükséges a helybeli belső rendőrség (polizey), vidéken az egyes helyekre nézve a külső rendőrség, vagyis mezei rendőrök (feldpolizey), valamint a megyei közerő létrehozása.)
  3. Az orgazdákat szigorúan kell büntetni.
  4. A szeszesitalok egészségrontó, életölő kábítása, vakmerő gonoszságra ingerlő csábítása ellen, szükséges létrehozni mértékletességi társaságokat.

Arról is ír, hogy melyek lennének szerinte a közerőbe történő felvétel feltételei:

  1. A jó megválasztás, vagyis a feddhetetlen erkölcs; a józanság; a hűség; a pontosság; a serénység; a bátorság; az erős, izmos testi felépítés; a katonaságnál, vagy helybeli rendőrködésben szerzett ügyesség.
  2. A felvettek ügyesítése, ami megfelelő fegyvert igényel és a megfelelő gyakorlás után, a velük való bánásmódot. Használhassanak álöltözetet, vezér nélkül soha ne bocsátkozzanak harcba, erejüket aránytalanul fel ne osszák.
  3. A közbátorsági szolgálatot ellátók serkentése jelenti:
  • A becsület érzésének ébresztését, táplálását, ami párosuljon a külső polgári dísszel, a megérdemelt ranggal.
  • Az illő, sőt kitűnő fizetés, hogy ne csak szerencsevadászok, kétségbe esettek, alkalmatlanok jelentkezzenek.
  • A többet teljesítők pénzbeni jutalommal való elismerése.
  • A megfelelő nyugpénz, az árvák, az özvegyek számára jótékony intézetek felállítása.

 

Zsoldos Ignác életéről részletesebb írás olvasható az Arcképcsarnokban.

Forrás:

Zsoldos Ignác: Néhány szó a honi közbátorságról. Pest, 1838

Ernyes Mihály: A magyar rendőri szakirodalom kezdetei. In: Rendőrség, 2001. Budapest, 2002. – p. 8-11.

teknős-abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük