Az 1830-as évektől kezdődően számos reformgondolat látott napvilágot a közbiztonsági rendszer, a rendőrség fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik első ilyen reformgondolat Zsoldos Ignác nevéhez köthető. Rendőrségi szempontból kiemelkedő fontosságú a Néhány szó a honi közbátorságról (Pest, 1838) címmel megjelent kötete.
A hazai „közbátorság” (ami nem más, mint a közbiztonság korabeli megnevezése) állapotával kapcsolatban Zsoldos három dologra hívta fel a figyelmet:
- a gonosztettek lehetőség szerinti megakadályozására;
- az elkövetett „csínek és vétkek” legnagyobb mértékbeni fölfedezésére;
- a méltó büntetés „nyombani” alkalmazására.
A megakadályozás elemei az erkölcsiség és a vétkezés természeti akadályai. Ez utóbbiak az alábbiak lennének:
- A nép jóléte, ami megkívánja a minden jogsértés elleni védelmet; a birtok szabad használatát; a földek művelését; a munkalehetőséget (közmunkák és dologházak által is); a koldulás tiltását; a kereskedést.
- A bűnözés legnevezetesebb csábítása, a bűntettnek homályban maradása, ezért gondoskodni kell arról, hogy ne legyenek a gonosztevőknek fészkei és rejtekhelyei és megfelelő rendőrségről, mert e nélkül rend nem lehet! (A közbátorság külső és belső lehet. Ezért szükséges a helybeli belső rendőrség (polizey), vidéken az egyes helyekre nézve a külső rendőrség, vagyis mezei rendőrök (feldpolizey), valamint a megyei közerő létrehozása.)
- Az orgazdákat szigorúan kell büntetni.
- A szeszesitalok egészségrontó, életölő kábítása, vakmerő gonoszságra ingerlő csábítása ellen, szükséges létrehozni mértékletességi társaságokat.
Arról is ír, hogy melyek lennének szerinte a közerőbe történő felvétel feltételei:
- A jó megválasztás, vagyis a feddhetetlen erkölcs; a józanság; a hűség; a pontosság; a serénység; a bátorság; az erős, izmos testi felépítés; a katonaságnál, vagy helybeli rendőrködésben szerzett ügyesség.
- A felvettek ügyesítése, ami megfelelő fegyvert igényel és a megfelelő gyakorlás után, a velük való bánásmódot. Használhassanak álöltözetet, vezér nélkül soha ne bocsátkozzanak harcba, erejüket aránytalanul fel ne osszák.
- A közbátorsági szolgálatot ellátók serkentése jelenti:
- A becsület érzésének ébresztését, táplálását, ami párosuljon a külső polgári dísszel, a megérdemelt ranggal.
- Az illő, sőt kitűnő fizetés, hogy ne csak szerencsevadászok, kétségbe esettek, alkalmatlanok jelentkezzenek.
- A többet teljesítők pénzbeni jutalommal való elismerése.
- A megfelelő nyugpénz, az árvák, az özvegyek számára jótékony intézetek felállítása.
Zsoldos Ignác életéről részletesebb írás olvasható az Arcképcsarnokban.
Forrás:
Zsoldos Ignác: Néhány szó a honi közbátorságról. Pest, 1838
Ernyes Mihály: A magyar rendőri szakirodalom kezdetei. In: Rendőrség, 2001. Budapest, 2002. – p. 8-11.