V.
Legyen szabad még nézeteimnek kifejezést adni a hozandó rendőrtörvényről. Mint a rendőrjog elméleti meghatározásánál láttuk, két osztályt képez az. A rendőrség tudniillik, mint a törvényszék végrehajtó közege müködik és ekkor jogügyi, vagy pedig önállóan lép fel, mint a közbátorság őre, és ekkor közbiztonsági rendőrség. A jogügyi rendőrség működésének kijelölése, mivel ez alkalommal a rendőrparancs végrehajtója – a büntető jog és államügyész ügyköréhez tartozik. A rendőrség a parancs teljesítésének kötelezettségét magára vállalja, annak kiviteléért azonban nem felelős, mivel a parancs (meghagyás) kivitelének módja és határa a törvény vagy utasítás által elő van irva, és ezen hivatalos eljárások rendőri jogot nem képeznek. A rendőrség joga egyesek irányában tulajdonképen ott áll elő, hol vagy már elkövetett bűntény, vagy a közbiztonság veszélyeztetése folytán az egyéni szabadság saját belátása szerint korlátolandó. Ekkor önhatalmulag lép fel. Ez esetben a felelősség egész más jellegü, mint a törvényszéki esetnél; mert a törvényszék tévedhet, de igazságtalanságot el nem követhet, lévén az egyéni szabadság a fellebbezési jog kedvezménye által biztosítva; a rendőrség azonban jogsérelmet követhet el. A rendőrség önálló működése esetében a rendőri köteg személyes felelősségre kényszeríttessék, és a túlkapások iránt perorvoslattal élhessen mindenki; mert az egyszerű panasz az eljárásban elkövetett tévedést felderíti. Minthogy azonban a legtöbb esetben fegyelemi uton tárgyaltatnak az ily ügyek, – az egyéni szabadság sérthetlenségének biztositékát nem képezi. Egy külön rendtartás állapítandó meg tehát a rendőri közeg elleni panaszokat illetve – és a rendőrség ez esetben biráskodási jogától elütendő, miután a joggyakorlattal homlok egyenest ellenkezik.
A rendőrség a hatóságot a mennyire csak képes, minden eseményről tudósítsa, hogy előadandó alkalommal az elfogatásokat és házkutatásokat már hatósági parancs és utasitás folytán eszközölje. A hol azonban alkalma nyilik és kénytelen hatósági parancs nélkül az egyéni szabadság körébe lépni, úgy iparkodjék működését korlátolni, és gyorsítani hogy a vétkes tényálladék haladéktalanul a hatóság elé terjeszthessék, hogy az minden késleltetés nélkül hivatalában eljárhasson. Miután meg van szabva a letartóztatás joga, meghatározandó a rendőrség joga arra nézve is, hogy a letartóztatás és a letartóztatottnak átszolgáltatása a bűnfenyitő törvényszékhez mily idő alatt történjék meg.
Különösen hangsulyoztassék az, hogy a szabadságában sértett egyén a rendes, illetékes hatóságnak haladéktalanul átadassék. Különös figyelemmel kell kisérni és szigoruan körvonalozni a rendőri házjogot, és pedig azon jogos feltételeket és eseteket, a melyek alapján a rendőrség saját belátása szerint hatósági rendelet nélkül, valamely házba beléphet, és a belépésekor követendő eljárást. Mivel ez esetben a rendőrségnek különösen alkalma nyilik a legnagyobb önkény és visszaélés gyakorlására; és ott, hol a tények és körülmények a rendőrség fellépését és közbejárását szigoruan büntettessék. Mert kötelessége a rendőrségnek ama korlátok között maradnia, melyek célja által világosan kitüntetvék, és melyek a rendszabályok használatát nála sürgetik.
Tisztelt hallgatóság! Legyen szabad még egy körülményt különösen figyelembe venni, nevezetesen a fővárosi rendőrségnek különleges és sajátságos szervezetét. Midőn szóba hozták a fővárosi rendőrségnek átadását az államnak, e kérdés több oldalról lett megvitatva és sokan a fővárosi rendőrségnek, mint municipális, illetőleg községi rendőrségnek, fenntartása mellett nyilatkoztak.
Miután a rendőrség mutató eljárása és az éber felügyelet közegeinek helyes combinatióját tételezi fel, nemcsak kivánatosnak, hanem egyedül célra vezetőnek tekintjük a rendőrségnek országos szervezését, az állam kormány alá helyezését, mi a legjobb módja annak, hogy a közbiztonság országszerte, egyöntetü eljárás és müködés mellett biztosíttassék. Ezenkivül nem hagyható figyelmen kívül azon körülmény sem, hogy az oly rendőrség, mely időről időre választás utján állíttatnék össze, nagy fontosságu és állandó működést igénylő feladatainak az egyöntetüség szabályai szerint nem felelhet meg. E mellett feltételezhető, hogy a rendőr különféle párt-tekinteteknek figyelembe vételével könnyen eloldaluvá, sőt részrehajlóvá is válnék, holott ép tőle várjuk meg, hogy magántekintetektől, egyes pártok befolyásától menten működjék. És ez annál inkább veszélyezteti a rendőrség üdvös céljait, mert különösen hazánkban a nepotismus nagy mérveket öltött és a kegyhajhászás napirenden van. Ez okból – megvallom – az országos, az állami rendőrség intézményének vagyok híve. Nem kevésbé kellemetlen azon tapasztalat, hogy az állami rendőrség viszonya a fővárosi hatósághoz és ez utóbbinak szabályrendeletei, melyeknél fogva egyes ügyekre, mint pl. a közegészségügyre nézve közvetlen befolyást gyakorol, nincsenek rendszerbe hozva és szabályozva.
Miután a rendfenntartás a rendőrségnek legfontosabb feladata; önkényt következik, hogy minden kihágásnak a helyi rend szempontjából a községi szabály rendeletekkel egyetértőleg kell elejét vennie, sőt ez irányban a községi közegek közreműködését felhasználnia. Minthogy a rendőrség ujjászervezésénél ez irányban végleges eldöntésnek kell bekövetkeznie és pedig annyival inkább, mert a főváros az állam rendőrség fenntartásához bizonyos, meghatározott quotával járul, az állami rendőrségnek álláspontja, mely azt a főváros, mint törvényhatóság, iránt megilleti, nagyfontosságu és arra kellend ügyelni, hogy minden kormány rendelet, mely az állami rendőrséghez intéztetik, egyuttal közöltesség tudomásvétel, illetőleg tájékozás végett a fővárosi hatósággal, nehogy kellemetlen collisiók álljanak elő.
Bevégzem fejtegetéseimet azon szivből eredő kivánsággal: vajha a rendőrség kilátásba helyezett szervezése minden egyes honpolgár érzelmeivel találkozzék, és minden tisztességes egyén megelégedését elnyerje. A míg azonban ez nem lesz meg, addig is a jelen szervezetet, ha nem is rokonszenvvel, de még sem ellenszenvvel itéljük meg, és pedig annyival inkább, mert kormányunk és szakembereink, kik alapos készültséggel látnak hozzá rendőrségünk gyökeres reformjához, a haza és hazafias törvényhozási többség támogatása segélyével, talán rövid idő mulva megvalósítják az országos rendőri szervezés nagy művét.
Pichler Nándor: Nézetek a rendőrségről általában és különösen a fővárosi rendőrségről. Budapest: Stolp Károly bizománya, 1876. (Felolvastatott a terézvárosi Klubban.)
