Pichler Nándor: Nézetek a rendőrségről általában és különösen a fővárosi rendőrségről, I.

Az alkotmányos élet egyik legszebb attributuma azon nagy horderejű jog, melynek alapján minden állampolgár jogot nyer közvetlenül befolyni a törvényhozók választásába, kik hivatva vannak az államhajót minden veszélyes és vészthozó szirt kikerülésével magasztos céljaihoz vezérelni.
Hogy pedig eme jognak kellőkép megfelelhessenek, legszigorúbb kötelességünk józan tekintettel kiterjeszteni figyelmünket mindazokra, a mik úgy törvényhozásilag, mint hatóságilag a beligazgatásra, a rend és béke fenntartására vonatkoznak, azokat tanulmányozni, és így az államgépezet vezetéséről a lehető legtisztább fogalmat szerezni; mert csupán ily módon lehet legszebb polgári jogainkat, kötelességünket és a közhaszon feltételeinek megfelelőleg gyakorolni és édes hazánk jólétét előmozdítani.
E meggyőződés már annyira gyökeret vert a közönség műveltebb részénél, hogy az egyletek körében, különösen azok nyilvános felolvasásaiban kifejezést is nyert. Ezeknek előrebocsátása után a felolvasás megtisztelő jogával élvén, a közigazgatás egy oly ágáról, mely a belkormányzat egyik legfontosabb s legnélkülözhetlenebb alkatrészét képezi, kivánok ez alkalommal szólani s arról nézeteimet előadni. Kijelentem előre, hogy tárgyam sokkal szélesbkörű és sokkal hosszabb ideig tartó fejtegetést venne igénybe, hogysem azt ez alkalommal bőven ismertethetném; ez okból legyen szabad arról csak vázlatosan nehány vonást ecsetelnem, melyek talán elégségesek lesznek arra, hogy e fontos ügy iránt felébreszszem a t. közönség érdeklődését.
A rendőrséget értem ez alatt, a rendőrséget úgy amint az ősidőkben keletkezett és az idők folyásában a haladó műveltséggel karöltve mindig nagyobb meg nagyobb működési kört nyert és mai napság már oly teljes szervezetté fejlődött ki, hogy annak a tudományok világában úgy, mint a gyakorlati téren egy igen kiváló hely jutott.
A rendőrség eszméjét már a legrégibb időben ismerték. A szentírás tanúsága szerint az édenben elkövetett eredeti bűn áthágásnak neveztetett el s nem bűnténynek. Ez volt tehát az első eset, a midőn rendőrellenes tett követtetett el. Égi lények – cherubimok – gyakorolták az első áthágók ellen a rendőri hatalmat, a kitiltás jogát, melyet még mai nap is gyakorol a nem-mennyei policia.
Az emberek szaporodásával karöltve járt a bűnök és bűntettek sokfélesége és ismétlése. Törvény nem létezvén, nem is történhettek jog szerint áthágások. E rendőrellenes állapotnak véget vetett a nagy héber törvényhozó, Mozes, ki a természetjogból levont szabályokat az isten sugallata nyomán törvényekként hirdette ki népének.
A rendőri törvényhozás nyomai fellelhetők az egyiptomiaknál, a görögöknél és rómaiaknál. A középkorban különösen a népesebb kereskedői és tengerparti városokban, nagyobb államokban, mint pl. Frankhonban, ez ország királyainak capituláréiban.
Németországban 1548-ban és 1577-ben adták ki az első rendőri rendtartást, Franciaországban pedig I. Ferencz király és Medicis Katalin uralkodása alatt, de Richelieu és Mazarin által kibővíttetett.
Mohl Róbert, a rendészeti tudomány egyik legkitünőbb képviselője, a rendészet fogalmát a következőkben foglalta össze:
„A rendészet illetőleg rendőrjog mindazon állami intézményeknek és szabályoknak foglalatja, melyeknek célja megóvni a társadalmat azon akadályoktól és bajoktól, melyek az emberi erők sokoldalú fejlődését gátolnák ott, a hol az egyesek ereje azokat előzmozdítani vagy épen nem vagy csak tökéletlenül képes.” „A rendőrség feladata pedig mindazon intézményeket megvalósítani és azon intézkedéseket megtenni, melyek által a bűntettek és vétségeknek eleje vétethetik.” Mily nagy mérvű tevékenységre ad alkalmat a rendőri intézménynek már ily rövidre összefoglalt meghatározása, mily óriás feladat jutott osztályrészeül, s mily nehézségekkel kell megküzdenie, hogy eme magasztos célját elérhesse, mily sokoldalúnak és körültekintőnek kell lennie, hogy működési terét felismerhesse!
Miután a rendőrség az állami belrend és egyesek személyes jogaira oly lényeges befolyással bír, a honpolgár szabadságát az államélet fenntartása és fejlődése tekintetéből gyakran megszorítja, – működésének s feladatának szigorú körvonalozása, az általános emberi jog érdekében, okvetlenül szükségeltetik.
Ezen körvonalok meghatározása törvényhozó testületünk feladata, és reméljük, hogy a legközelebb tárgyalás alá veendő rendőri törvényjavaslat a korszellem igényeinek és állami életünk fejlődésének megfelelő rendőri szervezettel fogja megajándékozni az országot.
A rendőrség pénzügyi, jogügyi és közigazgatási rendőrségre oszlik. Minket a közigazgatási érdekel legközelebbről.

Pichler Nándor: Nézetek a rendőrségről általában és különösen a fővárosi rendőrségről. Budapest: Stolp Károly bizománya, 1876. (Felolvastatott a terézvárosi Klubban.)

teknős-abonyi