A független, nívós, minden ízében szakszerű és a mai kor igényeinek megfelelő magyar rendőrségi szakfolyóirat régi óhaja és kívánsága a magyar rendőrtestület egyetemének. A „Magyar Rendőr” ezt a szükségletet igyekszik kielégíteni. Folyóiratunk vezetőhelyén kifejtettük célkitűzésünket, feladatunkat és terveinket, a gyakorlati kivitel tekintetében azonban, mindjárt a lap első számában, megszólaltatjuk a legilletékesebbeket.
A „Magyar Rendőr” szerkesztősége körkérdéssel fordult a magyar rendőrség vezetőtisztviselőihez, hogy kikérje értékes tanácsaikat, útbaigazításaikat és szakvéleményüket a büszke cél megvalósítása és a szakfolyóirat tartalmi összeállítása tekintetében. Ugyanekkor ezt a háziankétet kiterjesztjük az egész rendőrtestületre, annak minden egyes tagjára, akiknek véleményét ezúton kérjük ki.
A beérkezett első válaszokat – amelyekből bíztató, életteli és erőteljes formában alakul ki legközelebbi munkaprogramunk – a következőkben adjuk:
DR. FERENCZY TIBOR budapesti főkapitány:
Őszinte örömmel köszöntöm a „Magyar Rendőr”-t, mint a magyar rendőrség hiánypótló szaklapját.
Kívánom, hogy ezt a szakfolyóiratot testületünk valóban magáénak tekinthesse, főleg a szellemi irányítás és benső tartalom dolgában. Az új folyóirat létjogosultságát elsősorban abban látom, hogy benne központosulhat minden rendőri szakirodalmi törekvés, akár lapközlemények, akár könyvkiadványok tekintetében, – s ezzel már eleve gátat vethetünk minden, a rendőrség nevével űzött visszaélésnek.
Egészben azt várom a „Magyar Rendőr”-től, hogy címéhez és programjához híven, segítségére lesz a magyar rendőrnek előbbre haladni a szakképzés, a gyakorlati ismeretek bővítése, a testületi szellem ápolása, a magyar nemzeti gondolat ébrentartása, tehát a tökéletesedés útján. Ennek reményében, mint fegyvertársat, bizalommal és szeretettel fogadom az új magyar rendőri szakfolyóiratot.
Kapronczai Dr. ELIÁSSY SÁNDOR, vidéki főkapitány:
Igaz örömmel tölt el a rendőrségi szaklap megvalósulása, mert ezt intézményünk jövője szempontjából igen nagy jelentőségű lépésnek tekintem.
Akármilyen nagy s komoly legyen ugyanis a mi testületünk, ha nincs lapja, melyben megszólalhasson, nem fog tudni fejlődésében szabadon kibontakozni.
A rendőrség szaklapja – ahogy én elképzelem – csak akkor fog szívünkhöz nőni, ha minden sorával, minden gondolatával használ nekünk és intézményünket előbbre képes vinni.
A helyes célkitűzés mellett szeretettel, hozzáértéssel, ötletesen vezetett, mindig eleven szellemben tartott szaklap sok olyan kívánatos eredményt tud elérni, amire hivatalos szervezet sohasem lenne képes. Játszva elégíti ki a maga olvasóinak tanulni vágyását, felvilágosít, oktat, nevel, fegyelmez, hivatásbeli tudásunkat alapossá, biztossá tenni segít, a rendőrséget szükségképpen érdeklő kérdések tekintetében véleményközösséget fejleszt ki, testületi szellemet tesz tudatossá, szoros egységbe kovácsol össze, mindig szórakoztatva, anélkül, hogy ezt a sokoldalú szerepét észrevennők. Állásfoglalásaiban nélkülözhetetlen tekintéllyé válhatik olvasói előtt. Azzal pedig, hogy alkalmat nyújt bárkinek arra, hogy tudását, kivételes tehetségét, rátermettségét a lap hasábjain megmutathassa, új értéket fedez fel a tehetségeket választ ki.
Mindezt betetőzi azzal a komoly és számunkra alig felmérhető jelentőségű hivatással, hogy a rendőri működés értékét úgy a közhatóságok s közintézmények, mint a nagyközönség előtt nyilvánvalóvá teszi s ezzel intézményünket megbecsüli és megszeretni segít.
Meg vagyok győződve arról, hogy mindezt el fogjuk érni a most meginduló szaklappal, amely, ha a vázolt célokról meg nem feledkezik, mindig érdeklődést keltő színhelye fog lenni a gondolatok és eszmék nemes vetélkedésének.
DR. KALMÁR BÉLA főkapitányhelyettes, a m. kir. rendőrség budapesti főkapitányának helyettese:
A „Rend” és a „Rendőr” megszünt rendőrségi szaklapok után, melyek egyedül az államháztartás nehéz helyzete miatt kerültek leépítésre, – most „Magyar Rendőr” címen indul meg egy új, minden tekintetben hézagpótló rendőrségi szakfolyóirat, amelyet a tervek szerint, maga a testület tartana fenn, míg az indulás nehézségein a Detektív Nyugdíjpótló Egyesület áldozatkészsége segítené át a szépcélú orgánumot. A szerkesztőbizottság összeállítása teljes biztosítékot jelent arra, hogy a „Magyar Rendőr” valóban olyan tartalommal és szellemben fog készülni, mely a rendőri továbbképzés, a szakirodalom fejlesztése és a külföldi, igen fejlett rendőrségi tudományos irodalom ismertetése egyetemes céljainak szolgálatában áll és így a magyar rendőrtestület régi óhaját és kívánságát viszi teljesedésbe. Üdvözlöm a „Magyar Rendőrt”, mint a korábbi szaklapkísérletek hosszabb élettartamúnak igérkező utódját.
Dr. ZANKÓ GÉZA főkapitányhelyettes, a m. kir. rendőrség vidéki főkapitányának helyettese:
Őszinte örömmel üdvözlöm a m. kir. rendőrség új szaklapját, amelyre a testületi szellem ébrentartása, a testületet érdeklő kérdések megvitatása és felszínentartása, a testület összességének megfelelő szellemi irányítása és tagjainak önképzése érdekében nélkülözhetetlen szükség van.
Mivel pedig az előttem nyilatkozott előkelőségek kifejezték már azt, hogy milyen legyen az új lap, engedtessék meg nekem nagy vonásokban megmondani, hogy milyen ne legyen az.
1. Ne irányítsa a lapnak és íróinak munkásságát semmi idegen behatás. Azokon a kereteken belül, amelyeket a keresztény valláserkölcs, a nemzeti eszme és a szigorú testületi fegyelem megkíván, a lap szabadságát semmi irányban ne korlátozza semmi kicsinyes érdek, sem illetéktelen befolyás.
2. Ne szolgálja a lap a testület egyes tagozatainak elkülönülési törekvéseit; a lap hasábjain ne legyen budapesti és vidéki, ne legyen fogalmazói és felügyelőkarbeli stb. külön rendőrérdek, hanem az összesség közös erkölcsi és anyagi érdekeit szolgálja a lap minden sora.
3. Ne legyen a lap a személyiségek kultuszának hízelgő szócsöve; ne legyen kizárólag súlyos elvi kérdések és viták porondja; hivatalos körözések tárháza, amelyekben az olvasó szórakozást nem talál és amelyet unottan dob félre, hanem találjon a testület minden tagja benne mindenkit érdeklő, könnyebb fajsúlyú olvasmányokat is, hogy szívesen várja annak megjelenését.
4. Ne legyenek a lapban a fontos témák hasábjai között ezek komolyságához nem illő hirdetések, ne legyenek benne puszta „laptöltelékek”, hanem a lap minden sorát használják ki a testület tagjai a maguk önképzésére, az olvasó okulására és szórakoztatására.
5. Ne forduljon elő az, hogy a lap üres, amerikai detektívregényt vagy valamely éppen nem aktuális dolgot írjon le akkor, amidőn oly téma van a közérdeklődés előterében, amelynek közlése és megvitatása testületi érdek.
DR. TÖRÖK JÁNOS, rendőrfőparancsnok:
A rendőri szaksajtó éveken át tartó kényszerű szünetelése után nagy örömmel köszöntöm a „Magyar Rendőr”-t.
Minden testületnél, amely nagy létszámmal bír, szükség van arra, hogy tagjait a szolgálati köteléken kívül egy oly kapocs is összefűzze, amely az egymáshoz való tartozás érzését ébrentartja és bensőségessé teszi, azonkívül pedig lehetőséget nyújt nekik arra, hogy a testület célkitűzéseiről és törekvéseiről – egy szóval a testületi élet minden mozzanatáról – hitelesen tudomást és tájékozódást szerezhessenek.
A szaksajtó, a mi esetünkben tehát a „Magyar Rendőr” erre a célra felette alkalmas, mert nemcsak a rendőri szakirodalom ápolására és fejlesztésére, hanem a rendőrtestület egészét érdeklő kérdések ismertetésére és megvitatására, ezenfelül pedig arra is lehetőséget fog szolgáltatni, hogy a testület önmagát megismerhesse.
Meg vagyok győződve arról, hogy a „Magyar Rendőr”, amelynek szerkesztése kiválóan szakavatott kezekre van bízva, fontos szellemi tényezője lesz a közbiztonságnak, amelyből a testület tagjai nehéz és felelősségteljes szolgálatuk ellátásában irányítást és útmutatást, ösztönzést és biztatást meríthetnek.
Éppen ezért szeretném, ha a „Magyar Rendőr” megtalálná az utat a testület minden tagjának a szívéhez és szeretetéhez.
Szeretném, ha elevenségével, közvetlenségével, tanulságos voltával és szórakoztató tartalmával örömmel várt vendége lenne minden rendőrcsaládnak.
Szeretném, ha olyan segédeszközünkké válna, amely az egészséges testületi szellem kialakulását, a bajtársias érzés és gondolkodás megerősödését elősegítené, mert a testületi életet csak ez teszi kedvessé és meghitté. Szeretném, ha felszínre hozná mindazokat a szunnyadó tehetségeket, amelyek eddig azért nem találtak utat és módot a kifejlődésre, mert nem volt szaklapunk.
Abban a reményben, hogy a „Magyar Rendőr” hivatott szószólója és hűséges védelmezője lesz minden testületi érdeknek és kedvelt lapja a testület minden egyes tagjának – az Isten áldását kérem az újonnan megindított rendőri szaklap szerkesztőségére, munkatársaira és olvasóira.
Dr. HETÉNYI IMRE főkapitányhelyettes, a politikai és államrendészeti osztály vezetője:
A külföldi nagy kultúrállamok kormányai, kivétel nélkül, jó ideje felismerték már a rendőriszaksajtó fontosságát és nincsen állam, amelynek hivatalos jellegű rendőrségi szakfolyóirata ne lenne. Oktatás, továbbképzés, nevelés szempontjából igen nagy fontossága van az ilyen rendőri szaklapnak, nem csupán a rendőrőrszemélyzet, de a rendőrtisztviselői kar számára is. Magyarországon – tudomásom szerint 1869 óta, tehát hatvanöt esztendeje – egész sereg rendőriszaklap jelent meg, igen szép és fejlett rendőri szakirodalom alakult ki, melynek lelkes művelői és előharcosai bizonyosan ott lesznek a most meginduló új rendőrségi szakfolyóirat munkatársainak táborában is és agy minden előfeltétel és remény megvan arra, hogy a „Magyar Rendőr” szép céljának és rendeltetésének megfelelő, hézagpótló orgánum lesz. A lap tartalmi beosztására és anyagának összeállítására vonatkozóan nem érzem magam hivatottnak útbaigazítással és tanáccsal szolgálni, mert a szakíró-gárda és a kitűnő, szerencsés kézzel, gondosan összeválogatott szerkesztőbizottság pontosan meg fogja találni azt az utat, amelyen haladni kell és ezen túl a gyakorlati élet jelöli ki a közelebbi feladatokat. A mai magyar rendőrtestületben annyi avatott tollú és beláthatatlan értékű gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakíró van, hogy a legnagyobb bizakodással tekinthetünk a most induló „Magyar Rendőr” rövidesen jelentkező eredményei elé.
Dr. Dóra Sándor főkapitányhelyettes, a bűnügyi osztály vezetője:
Örömmel üdvözlöm a „Magyar Rendőr”-t, mert megjelenése a magyar rendőri szaksajtó évek óta vajúdó kérdésének megnyugvást keltő megoldását jelenti.
A lap megindulásának alkalmából, mint a budapesti főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője, két óhajomnak kívánok kifejezést adni.
Az első a „Magyar Rendőr”-nek szól, s tőle azt kívánom, hogy a kriminológia foglalja el a lap hasábjain úgy terjedelemben, mint tartalomban azt a helyet, amelyet ez a nagyszerű tudomány megérdemel.
A másik óhajom kérés, amelyet – felhasználva a lap nyilvánosságát – munkatársaimhoz intézek: arra kérem őket, hogy mindazt a sok újszerűt, mindazt a sok finom részletet, mely a bűnügyi nyomozások csodás elevenségében eléjük tárul és kibontakozik s amelyekről a szolgálat helyes ellátása érdekében társaiknak is tudniok kell és amelyeknek közreadásával a tudományt is szolgálják, ne rejtsék véka alá, hanem számoljanak be róluk minél gyakrabban a „Magyar Rendőr” hasábjain.
Ha most már ez a két óhajom teljesedésbe megy, – amint hogy arról meg vagyok győződva, – úgy lap, író, olvasó egyaránt megtalálják számításukat és a „Magyar Rendőr” a magyar rendőri társadalomnak értékes és nélkülözhetetlen szervévé válik.
Dr. LAKY LAJOS rendőrfőtanácsos, detektívfőnök:
Milyen legyen a hivatásának, céljának és rendeltetésének megfelelő magyar rendőrségi szaklap? Én a kérdést a detektívfőnök nézőszögéből tekintem, a detektívfőnök sokféle feladatköréből pedig a legszebbnek és legmagasztosabbnak az új detektívgeneráció nevelését, oktatását és a gyakorlati szakismeretekben való minél teljesebb képzését tartom. Ha az új szaklap ennek a szép célnak megfelel és módot ad arra, hogy a fiatal detektívek s ugyanakkor a fogalmazáskarbeli, felügyelőkarbeli és legénységi utánpótlás is, egyrészről az egyes aktuális kriminológiai problémákról szóló szakcikkek útján az elméleti kérdésekben alapos, élettel teli tájékozódást nyerjenek, de másrészről elsajátíthassák az idősebb, sokat tapasztalt, régi detektívek értékes gyakorlati ismereteit is és a tanulmányokon, nyomozati leírásokon és a bűnügykutatói élményeken át megismerjék és magukba szívják azt a szellemet, amely a magyar detektívkart és a magyar rendőrséget a multban nem egy alkalommal a civilizált világ bűnügyi rendőrtestületei legkiválóbbjainak sorába emelte, – úgy a „Magyar Rendőr”, véleményem szerint teljes mértékben betöltötte magasztos hivatását és rendeltetését.
Vitéz SÁROSY GYULA rendőrfelügyelő, a vidéki főkapitányság őrszemélyzeti főfelügyelője:
Rendőri szaklap megjelentetése az őrszemélyzet szempontjából nemcsak kívánatos, de egyenesen szükséges. Az őrszemélyzet kiképzés tekintetében ma kétségtelenül európai színvonalon áll, de a mintaszerűen működő iskolákon, a továbbképző és nevelő előljárókon kívül szükség van egy olyan szaklapra is, amely a barát, a tanító és a nevelő jóakaratú hangján szól az őrszemélyzethez.
Az őrszemélyzet szempontjából a szaklap célját három irányúnak gondolom. A szaklap hivatását elsősorban abban látom, hogy egyszerű stílusban megírt és az őrszemélyzet által könnyen megérthető ismeretterjesztő cikkekkel szórakoztatóan tegye lehetővé, hogy az őrszemélyzet az élet állandó fejlődésével lépést tartson. Másodsorban szükségesnek találom, hogy a szaklap az őrszemélyzetben a testülethez való ragaszkodást, a testületi szellemet, a fegyelem feltétlenül szükséges voltát, a józan élet megbecsülhetetlen előnyeit, a megközelíthetetlenséget és az ezekre vonatkozó sok szép és nemes gondolatot megerősítse és ezzel az őrszemélyzet Isten és Haza iránti hűségének, kiválóságra való törekvésének, gondolkodásának és lelkiismeretességének irányító és tökéletesítője legyen. A szaklap harmadik rendeltetését abban látom, hogy a szolgálat körében előforduló események gyakorlati ismertetésével, egyes őrszemélyzeti tagok átlagon felülemelkedő működésének méltatásával és pályázatok kitűzésével a rendőri szolgálatot céltudatosabbá és ezzel eredményesebbé tegye.
Ha a szaklap őrszemélyzeti része ennek a három iránynak a jegyében fogja működését kifejteni, akkor az őrszemélyzet nehéz és fárasztó szolgálata közben is szívesen fogja azt a kezébe venni abban a tudatban, hogy lapjában mindig talál olyasmit, amitől művelődik, ismereteit bővíti és ami örömet hoz neki.
Forrás: Magyar rendőr. – I. (IX.) évf. 1. (196.) sz. (1934. okt. 15.), p. 2-4.
