Diós Sándor Makó népéletét bemutató, 1975 novemberében született kéziratában olvasható az alábbi fejezet:
Makó közbiztonságára a századforduló idején nyolc városi rendőr meg egy rendőrbiztos vigyázott. Ezeknek sok dolguk volt. A rendőröknek kék posztó, piros zsinóros egyenruhájuk volt. Magas tetejű fövegjük. Oldalukon hosszú, könnyű lovassági kard volt. Parancsnokuk a rendőrkapitány. A rendőrbiztos civilben járt. Az akkori Borka biztos nem volt barátságos természetű. Tőle mindenki rettegett. Tulajdonképpen ő volt az egész városnak az őrzője. Középtermetű, szúrós tekintetű. Szemére húzott kalappal. Mindenkit figyelt. Mindenhol szimatolt. Vastag görbe bottal járt. Ha szúrós tekintetével végigsétált a tyúkpiacon és mindenkit alaposan átmustrált, mondták az asszonyok, na a legények valahol már megint tyúkot loptak, mert Borka keresi. A kocsmákat sűrűn látogatta, de senkivel nem barátkozott. Ha körülnézett és nem volt semmi hiba, már ment is tovább. Ha pedig valami veszekedés vagy rendetlenség volt, a vastag görbebottal, ott a helyszínen hatásosan igazságot osztott. Nagyon is féltek tőle a legények. Aki egyszer a kezébe került, nem kívánkozott még egyszer kezeügyébe akadni. Esténként figyelte a kocsmából kijövőket, és az utcán vizelésen kapta, ott a helyszínen a görbebottal menten összehánt nekik. A városban nagyon szigorú rendet tartott.
Forrás: Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt. In: Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. Makó: Makó város Tanácsa VB Művelődésügyi Osztálya, 1982. – p. 92. (A Makói Múzeum füzetei, 26.) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_CSON_MMF_026/?pg=95&layout=s
