Kilián Zoltán: Búcsúzó a nyugalomba vonuló Laky Imrétől: az országos rendőrtiszti tanfolyam záróünnepsége

Szombaton, június 26-án volt az országos rendőrtiszti tanfolyam záróünnepsége és ennek az ünnepségnek keretében búcsúzott el a rendőri szolgálattól Laky Imre rendőrfőparancsnok.


Laky Imre neve fogalom a rendőrtársadalomban és közismert a nagyközönség előtt is. Évtizedek óta ő volt a nagy rendőroktató. Előbb a budapesti rendőrség oktatásügyét szervezte meg, és mikor az állami rendőrség országos intézménnyé lett, az országos szakoktatás terén kapott tehetségének és szervezőképességének megfelelő díszes helyet, az országos rendőrségi szaktanfolyamok parancsnoka lett.


Amikor Laky Imre nekifogott a szakoktatásnak, az úttörő nehéz és sokoldalú szerepére kellett vállalkoznia. Mit tanítsunk, hogyan, miből, ezek a kérdések vártak mind megoldásra. Laky Imre tantervet teremtett, könyveket írt, buzgólkodott szervezésben, szakirodalomban, gyakorlati tanításban. Munkája nyomán kiterebélyesedett a rendőrségnek az a fontos és nagy ügye és most, mikor Laky Imre élete nagy fordulóhoz, a tényleges szolgálattól való megváláshoz ér, becsületes és szép mérleggel zárhatja le élete eddigi szakaszát. Ritka az az életpálya, amely ilyen nyomot hagy maga után, jogos és öntudatos öröm töltheti el büszkén Laky Imrét: célt tűzött ki egy magasrendű emberi hivatáson belül és ezt elérte.


A nyugalomba menő Laky Imre tiszteletére eljött a záróünnepélyre Vay Kázmér miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium rendőri főosztályának vezetője, a budapesti főkapitányság képviseletében Andréka Károly főkapitányhelyettes, a budapestvidéki kerületi főkapitányság nevében Klauszer Kálmán rendőrfőtanácsos. A budapesti csapattisztikar részéről Toifel István rendőrfőfelügyelő jelent meg Török János dr. rendőrfőparancsnok nevében, a budapestvidéki főkapitányság csapattiszti karát Szoika Gyula rendőrfőfelügyelő, kerületi őrszemélyzeti parancsnok és Török Lajos rendőrfőfelügyelő képviselte. A tanfolyamok vezetősége: Doming Henrik dr. főkapitányhelyettes, Varga Lajos dr. kerületi főkapitány, Nagy Valér rendőrtanácsos, Axmann János dr. rendőrkapitány, vitéz Mátray Kálmán, vitéz Ajtay-Heim Jenő dr. és vitéz Barcza Pál rendőrfőfelügyelők, Legeza Árpád segédhivatali főigazgató, a tanfolyam tanári kara Rédei Miklós és Keleti Géza dr. főkapitányhelyettesek, Schiffler Ferenc dr. és Csuhay Sándor dr. főtanácsosok, Csapó Béla rendőrfőfelügyelő, Kolbinger János rendőrorvos, Ványolos János rendőrségi számvevőségi főtanácsos, vitéz Szekszárdy Ede szolgálaton kívüli honvédszázados, Szentiványi Károly segédhivatali főigazgató, Teasdale Ottó tűzoltófőtiszt személyében vett részt az ünnepségen; a folyamőrség részéről Iszkerka Tamás főhajónagy, a laktanyaparancsnokság nevében pedig Bezerédy Győző százados jelent meg.


Külön csoportban a már régebbi tiszti, detektív és törzsaltiszti tanfolyamok végzettjei, majd a most vizsgázott tanfolyam hallgatói helyezkedtek el.

Doming Henrik dr. főkapitányhelyettes, országos szaktanulmányi felügyelő nyitotta meg az ünnepélyt:

– Méltóságos osztályvezető úr, mélyen tisztelt vendégeink, kedves hallgatóink! Mielőtt a szokásos beszámolóval megkezdeném házi ünnepségünket a negyedik országos rendőrtisztviselői tiszti tanfolyam berekesztése alkalmából, hálás köszönetet mondunk a rendőri főosztály vezetőjének és a belügyminiszter úr őnagyméltóságának, hogy ezt a tanfolyamot lehetővé tették.

– Ez a tanfolyam a leépítés jegyében indult meg. Hallgatói éppen ezért nem is jelenhettek meg egyenruhában, polgári ruhás várományosai ők a rendőrtiszti kardnak és egyenruhának. Harmincöt segédfogalmazói és huszonkét segédfelügyelői próbaszolgálatra beosztott hallgató kezdte meg e tanfolyamot, kik a rendőri szolgálat különféle területeiről kerültek egybe. Közülök kettő vált ki, egy olyan okok miatt, melyek fegyelmi eljárást is vontak maguk után, egy. segédfogalmazójelölt pedig más pályán nyert végleges elhelyezkedést.

– Örömmel mondhatjuk, hogy e szomorú időkben egybegyült és a tiszti kardnak csak várományosaiként szereplő tanfolyam hallgatósága alig adott fegyelem szempontjából tennivalót. A tanári kar buzgalma mellett a hallgatóság elmélyedését, kötelességtudását mutatja az az eredmény, hogy a harmincnégy fogalmazói próbaszolgálatra bocsátott hallgató közül egyhangúlag jeles 14, szótöbbséggel jeles 7, egyhangúlag jó 11, szótöbbséggel jó 2. Elégséges egyáltalán nincs. A rangelsőséget egyformán kiérdemelte úgy Krizsevich László dr., mint Kiss László dr., közülök egyiket sem lehetett előbbre tenni a másiknál és így helyezkedésüket sorshúzás döntötte el, mely Krizsevich Lászlónak juttatta az elsőséget. A felügyelői próbaszolgálatra beosztottaknál huszonegyből 7 egyhangúlag jeles, 6 szótöbbséggel jeles, 8 jó osztályzat az eredmény. Az elsőséget itt sem sikerült eldönteni, mert az első helyet teljesen egyformán megérdemelte úgy Szilágyi László, mint Czerovszky Zoltán. A sorshúzás Szilágyi Lászlónak juttatta az elsőséget. Mindkét csoportból az elsőnek Laky Imre főparancsnok egy-egy kardot ajánlott fel jutalmazásul.

– Ebben az évben szerepelt az előadott tárgyak között először a gyorsírás is, melyet Radnai Béla dr. adott elő kiváló eredménnyel; ugyancsak ebben az esztendőben kezdődött meg a vívás is vitéz Szekszárdy Ede szolgálaton kívüli százados igen sikeres vezetésével. A RAC a tanfolyam házi vívóversenyében győztes vívók számára jutalmakat ajánlott fel és jeles vívóit a versenyen való bíráskodásra is elküldte. A RAC győzelmes juniornégyesében is ott volt a tanfolyam két hallgatója: Csapó Ödön dr. mint vezérevezős és Gál Sándor. A június 20-i vitézavatáson a kormányzó őfőméltósága Barcza Pál rendőrfőfelügyelőt és Gál Sándor felügyelői próbaszolgálatra beosztott hallgatót vitézzé avatta.

– Abban a kiváló eredményben, melyet ez a tanfolyam elért, a hallgatók buzgó szorgalmán kívül része van a tanári karnak is, e lelkes munkatársaimnak meleg köszönetét mondok ezért.

– Méltóságos osztályvezető úr, a most végzett tanfolyam minden tagja érdemes arra, hogy tanári karunk felelős lelkiismerettel ajánlja őket méltóságod és méltóságod útján a nagyméltóságú belügyminiszter úr figyelmébe.
Apáthy István, a nagy magyar biológus mondta, hogy

a jövő társadalma nem a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszaván, hanem a kötelesség, a becsületesség és felelősség hármas főelvén fog alapulni.

– Mi az itt végzett munkánkkal ennek a három jelszónak az alapján állunk: kötelességtudók, felelősséggel állók és becsületesek vagyunk. Ezért, kedves ifjú barátaim, kedveteket ne veszítsétek el, ha nem is juthattok mindjárt révbe. Fekete felhők járják most az egész Magyarország egét, Csaba útja nem világosodik még, de a költőé az igaz szó, mikor azt mondja: „Nem lesz mindig éjszaka, megvirrad még valaha!“ A jövő nem azoké, akik csüggednek, hanem azoké, akik dolgoznak. Madách szavát tartsátok szemetek előtt: „küzdj és bízva bízzál!“

– A rendőrtiszti tanfolyam hallgatóitól való búcsúzásunk azonban csak kisebb fájdalmunk. Valaki búcsúzik még az országos szaktanfolyamoktól; lesznek a jövőben is tanfolyamok, de valaki neve már nem fog szerepelni ezeken az eljövő tanfolyamokon és ez nagy és mély fájdalmunk nekünk. Közel 500 növendéknek volt parancsnoka Laky Imre e tanfolyamokon, dísze a rendőri szakoktatásnak és dísze a magyar rendőrtisztikarnak. Laky Imrére igazán ráillik az a megállapítás, hogy békében és háborúban egyaránt megtette kötelességét hazája iránt. Élemedett korban ment ki a harctérre és hatesztendei szibériai rabság után hazatérve, buzgón fogott neki ismét régi kedves hivatásának, a rendőri oktatásnak. A kitűnő oktató, a szaktankönyvek kiváló írója most nagy fordulóponthoz ért. Ez az emberi törvény, abba kell hagyni a munkát, ha megkondul az esti harang. Több pihenőre megszerzett joga azonban mégsem jelent nekünk teljes búcsúzást; baráti érzelmeink megmaradnak iránta és támogatásáért, jó tanácsért ezután is az eddigi melegséggel fordulunk Laky Imréhez. Áldjon meg az Isten a hazáért, a rendőrségért, a rendőrség intézményeiért eltöltött életedért!

Dorning Henrik dr. után Vay Kázmér miniszteri tanácsos emelt szót:

– Örömmel vettem tudomást arról, hogy a tisztitanfolyamok közül ez a legutolsó mutatott mind között legjobb eredményt. Annyival inkább hangsúlyoznunk kell ezt a sikert, mert a tanfolyam hallgatói tudva a jövő reménytelenségét, gyűltek egybe egy esztendei erős munkára. Magyar lélekkel, magyar szívvel való küzdésnek felemelő jele ez. Legszebb elismerés a tanári kar számára, melynek buzgalmát a hallgatóság a kötelességteljesítés legmagasabb fokával hálálta meg e szomorú időkben. Az eredményt örömmel jelentem meg legfőbb intézőnknek, a belügyminiszter úr őnagyméltóságának.

– De üröm is vegyül az örömbe. Egy olyan ember, aki a jövő generációk lelke volt mindig, szavával, tettével nem küzd többé a rendőri ideál felé való haladásunkban már. Ismertem, mint embert, mint férfit, mint harcost, hőst. Együtt szenvedtem vele Szibéria hadifogságát; tudom mi volt Laky Imre: a veszendő lelkek megmentője, a jövő hitének, a feltámadásnak meg nem rendülő hirdetője.

Az ő felejthetetlen egyéniségét, hitét, feltámadásban való, felemelő bizonyosságát állítom elétek is fiúk. Az ő jövőben való bizalma nektek is szól. És amíg én a pozíciómban vagyok, nem feledkezem meg soha rólatok. Titeket megelőzni nem fognak! Dolgozzatok tovább lankadatlan reménnyel a haza, a rendőrség javára!

A korábban végzett hallgatók nevében Marinovich Marcell dr. rendőrfogalmazó üdvözölte Laky Imrét, mint ideális feljebbvalót. Megköszönte a búcsúzó főparancsnok fáradozását és szeretetét, ígérte, hogy a volt hallgatók mindig legjobb erejükkel szolgálják mélységesen szép hivatásukat. Hálájuk jeléül megfestették Laky Imre arcképét.

Laky Imre mélyen őszinte és kedves hasonlattal felelt az üdvözlésekre. Egy régi operettről szólt, melyben a király régi miniszterét azzal bocsátotta el, hogy jól megérdemelt nyugalomba helyezi. A miniszter azzal köszönte meg a király elismerését, hogy a „jól megérdemelt“ jól esik, de a nyugalom fáj.

– Negyvenöt éven át hordtam az egyenruhát mint katona és mint rendőr, odatartozom hozzá testtel-lélekkel, szívem minden dobbanásával. Nem válok el életem ideáljától egész addig a gödörig, melybe egykor mindnyájan belebukunk. Szeretlek benneteket, feljebbvalóim, kartársaim és tanítványaim; fogjátok fel ezt a belőlem kisugárzó szeretetek. Negyvenöt évig viseltem kardot, kardbojtot. Fogadjátok szeretettel azt a két kardot, melyet most felajánlok; mindkettőt viseltem. Az a két kard nemcsak fegyver, de szimbólum is: gyávaság kihúzni védtelen ember ellen, de gyávaság ki nem húzni, mikor az ország, a nemzet érdeke parancsol.

– Köszönöm az osztályvezető úr őméltóságának kitüntető barátságát és szeretetét, kérem, hogy a belügyminiszter úr őnagyméltóságának is tolmácsolja hűségemet és odaadásomat!

Vay Kázmér miniszteri tanácsos ezután a tanfolyamok első helyezettjeit üdvözölte. A Laky Imre által felajánlott gyalogsági kardot Krizsevich László dr., a lovasságit Szilágyi László kapta az adományozó kezéből.

A vívóverseny díjait, egy olasz vívókardot, a RAC egy nagy és több kis plakettjét és egy vívókardot 1. Kovács Buna Károly, 2. Szénássy Zoltán, 3. Rostás Kálmán dr., Megyik János, Marton László dr. és vitéz Szalay Ferenc dr. kapta. A két vívókard a tanfolyam ajándéka.

A kormányzó éltetésével s a Himnusz eléneklésével a szép ünnepély véget ért.


A végzett tanfolyamhallgatók névsora.
Fogalmazói próbaszolgálatra beosztottak:
Dr. Krizsevich László, dr. Kiss László, dr. Kása Győző, dr. Rostás Kálmán, dr. Ébneth Kálmán, dr. Molnár Ferenc, .dr. Pilcz Béla, Pávai Vajna Elek, dr. Pödör János, Csorja Gyula, dr. Kovács Buna Károly, Hatolkay Tibor, dr. Ruska János, Dr. Marton László, dr. Máthé Sándor, dr. Juhász Imre, dr. Bereczky Emil, dr. Ecsy Jenő László, dr. Emperger Lajos, dr. Debreczeni Kálmán, dr. vitéz Sárkány Sándor.
Jók: Szeles Jenő, dr. vitéz Szalay Ferenc, dr. Csapó Ödön, dr. Varga Ernő, dr. Bakó Lajos, dr. Zágonyi Géza, dr. Szász István, Rácz Gyula, dr. Menráth Rezső, dr. Győry Andor, dr. Miklós György. Bárdossy Imre, dr. Zékány József.
Felügyelői próbaszolgálatra beosztották:
Jelesek: Szilágyi László, Czerovszky Zoltán, Bozsik István, vitéz Zalán Zoltán, Pokorny Ferenc, Maszarovits Gyula, vitéz Paál Károly, Pap Sándor, Gál Sándor, Szmolén István, Konrád Béla, Lendvay Lajos, Wawra Tivadar.
Jók: Metz Jenő, Sterbák Gyula, Doma József, Megyik János, Herwerth Béla, Szénássy Zoltán, Vujkovich Lajos, Bednaic Iván.

Délután két órakor ünnepi ebéd volt, melyen több felköszöntő hangzott el. Az ebédet követő vídám hangulat a késő esti órákig együtt tartotta az ünneplőket. A végzett hallgatók mókázásain át-átrezdült a kérdés: mi a díjnok neve tisztivizsga után…

Ha „díjnok“ is még egy darabig, legyen vígasztalás, hogy főkapitányok is díjnokságon kezdték. Majd csak meg lesz az a hőn áhitott kinevezés is, ha nem is jön tüstént a tanfolyami szép bizonyítvány nyomában.

Forrás: A rend. – 6. évf. 50. sz. (1926. jún. 30.), p. 1-2.

teknős-abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük