Vidékről, setp. vége
A kormány sohasem helyezett egyszerre annyi kész törvényjavaslatot kilátásba, mint a közelebbi országgyűlési ülésszak idényére.
A múlt ülésszak végén kellemesen lepett meg a miniszterelnök azon kijelentése, melyben az országos és fővárosi rendőrség szervezése is legközelebb megvalósulandó reform reményeink közé soroztatott. Mennyi idő folyt le, mig e fontos dolog létesüléséhez ily közel (?) jutottunk! Ha a magyar törvényhozás történetét átlapozzuk: látjuk a lassu és vontatott modort, mely a részleges legislatif hatalomnak csaknem korlátlan hatalmat adott és a pandur-gazdálkodást példabeszéddé tette ….
Hol állana jelenleg közbiztonsági állapotunk ha már évekkel ezelőtt szerveztetett volna, arra most sem az idő sem a hely nem engedi a megfelelést; s ha még évekig nem szervezhetjük, hol fogunk állani akkor? ezt a kérdést látnoki tehetség nélkül is felelettel illustrálhatja meglazult társadalmi közbiztonsági állapotunk…..
„Egyelőre alig lehet egyébre számítani, mint szervezeti szabályokra, melyek mint az alaptörvények az állam jognak, ugy a rendőri törvénykönyvnek básisát fogják képezni. Ezen törvényjavaslaton több év óta oly egyének dolgoznak, kiknek különösen az elmélet terén nagy ismeretök van s kik kiválólag szemelőtt tartják Németország egyik első rendű államtudósának nyilatkozatát : a rendészeti viszonyok rendezésénél kell leginkább a részleges szokásokra és nemzeti jellegre tekintettel lenni.“
Előre látható, hogy az uj rendszer sok ellenszenvvel fog találkozni; de ez kicsinység leend azon esetre, ha a törvényhozás a rendőrséget az alkotmányos állampolgárság követelménye szerint szervezendi.
Nem csak a tökéletes de a türhetőleg jó közbiztonsági állapotnak is sine qua nonja a rendőrség teendőinek egységes összpontosított vezetése.
Beismerjük, hogy e szervezet roppant kiadásokkal jár, és nagy összegeket követel, de a közbiztonság ügye első rangú czélja az államnak s a nevelésügye mellett legtöbb érdeke. Mint ilyen méltán követelheti az áldozatokat, melyek érdekében nélkülözhetlenek.
Hogy az országos rendőrség intézményével a kellő czél eléressék, mindenelőtt az szükséges, hogy a rendőröknek, kik ezután alkalmaztatnak, állásuk hivatását ismerniök kell s legnagyobb büntetésnek kell lennie, ha valamely rendőr állásából elbocsáttatik….. Viszont, a törvény őrét a rendőrséget, mely működése körében nemzetiség, politikai pártok s atyafiság felett áll, az ország összes lakóinak egyenlően, mindenkinek tisztelni kell.
Az országos rendőrség szervezésénél a fősulynak az elmondott tételekre kell nehezedni. De ezen kivül nem kisebb fontosságu követelmény az is, hogy a rendőrségnek oly egyénekből kell állni, kik képességük és müveltségöknél fogva hivatásuk színvonalán álljanak.
Különös gond fordítandó arra, hogy a nagy városok rendőrsége kellő méltánylatban részesüljön, mert ezt kivánja a lakosság nagyobb létszáma és műveltsége, a sociális hullámzások és az egyesek közti viszonyok complicált sajátságai, az életmód és szükségletek különlegessége.
Elmaradhatlan kivánalma a kornak az, hogy a rendőrjog, azaz, hogy hol végződik az egyéni szabadság határa, – a törvényhozás által szabályoztassék.
Tekintve, hogy a most gyakori viták a helyirendőri intézkedő jog felett magára az ügyre kártékonyan hatnak, kell hogy megállapittassék: vajjon kit illet meg a rendőri intézkedési jog, és megalkottassék a rendőri büntető jog, mert ez képezi az utat, – melyen az intézkedési jog a gyakorlatba hat.
Szabályozandó azon kérdés is: mily esetben tartóztatható le, fogatható el valaki és mikor van a rendőri közeg feljogosítva magánházba hatolni, ott kutatást vagy foglalást eszközölni; – szükség megállapitani, hogy a rendőr mily esetben használhatja fegyverét, ez utóbbit már csak azért is, hogy a polgárok a rendőri végrehajtó közeg önkényének ki ne tétessenek ….
Továbbá, ne a kém vagy feladó rendszer nyerjen kizárólagos érvényt, hanem a mennyire szükséges, egyesittessék mind a kettő a mellőzhetlen kutató rendszerrel, mert a vegyes eljárás nyomán érheti el leghamarább a rendészet megelőző czélját.
A törvényhozás eszközöltesse legelőbb is a községi rendőrség helyes rendezését s emancipálja ezt „kupak“ jellege alól. A községi közbiztonsági rendőrség feladata oly jelentékeny, hogy annak nem teljesitéséből az egész ország közbiztonsági viszonyaira kiható bajok támadnak.
Szervezendő a bejelentési intézmény. Ez intézmény elősegéli, hogy a rendőrség a rosz embereket ugy követheti mint az árnyék, mintha a „római ember üvegházában laknának.”
Ezek volnának azon irányadó elvek, melyeket rendőrségünk rendezésénél figyelmen kivül hagyni, nem szabad. Ezek mind csak átalánosságok, de hisz valamely dolog megvitatását csakis az átalánosságon lehet megkezdeni.
Forrás: Pesti napló. – 24. évf. 225. sz. (1873. okt. 1.), p. 2.