Daktiloszkópia – Rendőrségi dráma

A budapesti rendőrségnek, mint olvasom, egyszerre három esetben sikerült a daktiloszkópia segitségével megállapitani a gonosztevők személyazonosságát. Megjegyzem, hogy a daktiloszkópia csak akkor sikerül, ha a gonosztevő ugyanaz a személy, a kit a rendőrség benne megcsip, s előföltétele, hogy a gonosztevő másnak adja ki magát. Másképpen a daktiloszkópia nem ér semmit.


A következő esettel egészitem ki a rendőri krónikát, melyet a lapok elhallgattak, daczára annak, hogy nem történt meg. Én azonban, mint szem- es fültanu mégis csak elmondom. Hadd tudja meg a laikus publikum is, milyen az a daktiloszkópia.
Egy urinő került hurokra, mivel mezitláb keztyüket lopott. A gyanut az terelte rá, hogy mezitláb keztyüsboltba ment. Az urinőt onnan sejtették benne, mivel a szoknyája alatt, melyet nem viselt, selyem alsószoknyát viselt es azt mondta, hogy apja hordár.


A fogalmazo: Neve?
Az urino: Szegedi Róza.
A fogalmazo: Állapota?
Az urinő: Áldatlan.
A fogalmazo: Ne vicczelj, mert pofon váglak. Nős vagy, vagy nőtelen?
Az urinő: Kérem, nem vagyok férfi.
A fogalmazo: Ezt mindenki mondhatja.
Az urinő: De csak tetszik látni!
A fogalmazo: Majd mondok, hogy mit látok. Ismerem ezeket a fogásokat és tudom, kivel van dolgom. Röviden, beismered, hogy férfi vagy és nem nő?
Az urinő (sirva): Isten bizony és ha nem hiszi a tekintetes kapitány ur, akkor . . .
A fogalmazo: Nekem akarod mondani, hogy magam győződjem meg róla? Micsoda szemtelenség. Majd mindjárt meglátjuk. Nyomd ide a hüvelykujjadat erre a lapra.
Az urinő: Istenem, ne tessék kinozni, igazat mondtam. Loptam, de nő vagyok.
A fogalmazo: Haha, most tetteted magad, mintha nem tudnád, hogy ez az ujjlenyomás nem fáj. Rögtön ide nyomod, különben oda pofozlak.
Az urinő (szepegve megteszi).
A fogalmazo: Igy, most mindjárt meglátjuk, fiu vagy-e, vagy leány. (Előszedi az ujjlenyomatokat s gondosan összehasonlitja őket az urinő friss ujjnyomatával.) Látod, alávaló kutya, a női ujjlenyomatok között nincs a tied, tehát nem vagy nő.
Az urinő: De istenem, tessék elhinni, meg sohasem nyomtam le az ujjamat.
A fogalmazo: Kuss, czimbora. Most átnézem a férfi ujjlenyomatokat. (Szorgosan átnézi a férfi ujjlenyomatokat.) Ezek között sincs, e szerint se nő, se férfi nem volnál?
Az urinő: Isten bizony, én nő vagyok, még pedig védtelen.
A fogalmazo: Megrögzött gonosztevő vagy, a ki agyafurtságoddal ki akarsz rajtam fogni, de ez nem megy oly könnyen. Nyomd még egyszer ide a hüvelykujjadat.
Az urinő (megteszi).
A fogalmazo (szorgosan összehasonlitja a két ujjlenyomatot, diadalmasan) : Ahá, megvan. Ez a kettő ugy hasonlit egymáshoz, mint egy tojás a másikhoz. E szerint te alávaló csirkefogó Szegedi Róza vagy?
Az urinő: Igen, az vagyok.
A fogalmazo (büszkén, én hozzám): Látja? Konstatálva van a személyazonossága a daktiloszkópia segitségével.

Riporter.

Forrás: Az újság. – IV. évf. 65. sz. (1906. márc. 7.), p. 7.

teknős-abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük