Több izben emeltem már szót egy rendészeti iskola felállítása végett; – azonban ugy látszik, hogy vagy annak szükséges volta, vagy az ügy fontossága nem részesül kellő figyelemben.
Miután pedig hosszas tapasztalataim meggyőztek arról, hogy bármily rendszerre alapittassék is a rendőrség ujjászervezése, ez csak akkor fog megfelelni hivatásának, ha a rendőri közegek a rendészeti tudományban elméletileg is kiképeztetnek. Ezen szilárd meggyőződésem alapján ujra felszólalok, s igyekezem részletesen kimutatni, hogy az elméleti kiképzés elkerülhetetlen szükséges.
Felesleges a vagyonbiztonság ügyének fontosságát elemezni, mert az elismert dolog mindazok előtt, kik e tárgy felett csak pillanatig is gondolkoztak; – azonban kevesebben vannak, kik a rendészeti tudomány egész terjedelmét és a rendészet teendőinek sokoldalúságát alaposan ismernék.
Én azt merem állítani, hogy könnyebb hires orvosnak vagy ügyvédnek lenni, mint jó rendőrnek, s mégis mily gonddal képeztetnek ifjaink azon pályákra, míg ellenkezőleg rendészeink semmi figyelembe nem részesittetnek; pedig ugy hiszem nagyobb feladat egy pár ellopott lovat tulajdonosának visszaszerezni, mint egy kötelezvénybeli tartozást per utján behajtani.
Általános a hit, hogy a rendőr, szolgálata alatt begyakorolja magát, és teendőivel megismerkedik. De ezen nézetet határozottan kárhoztatni kell, mert van ugyan sok ügyes ember, kit az életiskolájában szerzett tapasztalatok leleményessé, hivatalos eljárását correctté tesznek, ez azonban csak kivételes eset, és ezek is addig míg állásukkal megismerkednek, a legjobb szándék mellett is, egyesek roppant kárára, nagy hibákat követnek el; átalánosságban pedig épen nem fogadható el, mert az épen olyan volna, mintha a vegyészettel, – a nagy természet igazságainak eme fürkésző rendőrségével tökéletesen ismeretlen egyén, a vegyészi konyhába állittatnék, s tőle az követeltetnék, hogy a már felfedezve levő igazságok mindegyikét ujra fedezze fel. Vagyis fáradságos kisérletek és buvárlatok által szerezze meg azon ismereteket, melyeket egyszeri elmondás és magyarázat után azonnal könnyen megtanulhatna.
Tekintsünk Angliára, hol a rendbiztosi intézmény virágzásának tetőpontján áll; – minek köszönheti azt, hogy a pairtól kezdve a Mobig (pórnép) mindenki tisztelettel hajol meg a constabler pálczikája előtt? s első felszóllitására készséggel követi őt a rendőrállomásra?
Annak, hogy ez intézménynek tagjai férfiak, – férfiak a szó legszorosb értelmében, kik teendőik, kötelességük és jogkörük teljes öntudatával birnak, kik nem döntik meg durva, fegyelmezetlen magaviselettel azon tőrvény iránti tisztelet érzetét, melyet ők képviselnek, kik nem lépnek egyebütt közbe, mint hol közbelépni egyaránt joguk és kötelességük.
S ez eljárásnak egyetlen egy oka van az hogy mielőtt e tisztséggel, – mert ez az angoloknál valódi tisztség, – megbizatnának, oskoláztatnak és különféle vizsgálatoknak vettetnek alája.
Nálunk Magyarhonban a rendészet ügye egészen uj kérdés, – azonban külföldön a szakirodalom egy egész terjedelmes és bőven mivelt ágát képezi. Rendőri szakmunkáink nem levén, okvetetlen szükséges, a közigazgatási hatóságok rendőri alantas közegeivel ezen tudományt alphájától kezdve megismertetni, erre pedig legczélszerűbb lenne egy rendészeti tanszék felállitása; melynek tantárgyai, főbbek a rendészet körébe eső jog, – ember és arczisme, – kutató módok különfélesége, – a bünösök osztályai, ezek életmódja, és szokásainak ismertetése, – szolgálati illemtan, s. t. b. volnának.
Azonban ha ez a jelenben még nem volna létesithető, ugy tisztelettel kérjük a magas kormányt, tüzzön ki pályadijakat ezen tanok népies ismertetését terjesztő szakmunkákra, ez nem igényel nagy áldozatot és általa Magyarországon a közbiztonság állapota szemmel láthatólag javulna.
Ez annyira szükséges, hogy e nélkül közbiztonsági állapotunk javitására gondolni sem lehet, mert nem a rendszer, nem az irott betü, hanem a képzett rendőr képes csak a törvény illemes, de szigorú gyakorlati alkalmazása által az iránt tiszteletet gerjeszteni, – csak az elemi ismeretekkel biró rendőr képes a gyakorlati téren is mindenütt és mindenkor kedvező eredménynyel helyesen müködni.
F. J. (Forster József)
Forrás: Közbiztonság. – II. évf. 2. sz. (1870. jan. 9.), p. 5-6.