Vélemény országos rendész gyülések tartása és egy országos közrendészeti egyesület létesítése tárgyában [1.]

Midőn a társulatok alakításának minden téreni elönyéről és jó hatásáról a számtalan virágzó és eredményesen működő különféle társulat már fényes bizonyitékokat szolgáltatott, elég lenne ezen példákra hivatkoznunk hogy a rendészeti téren müködők társulását is a közrendészeti ügyre előnyösnek ismerjük fel és meginditsunk egy mozgalmat, mely ezen társulást a rendészeti ügyel foglalkozók közt létesitse.
Minthogy azonban eddig nem volt oly eszköz, mely az érdekletteknek ez iránybani nézetét tolmácsolhatta volna s igy mi sem tudhatjuk valljon az ily társulat alakítása a rendészet terén működött részéről helyeseltetni és foganatosittatni fogna-e, ma még e tekintetben positiv inditványnyal fel nem lépünk, csak hirlapi megbeszélés tárgyává kivánjuk tenni e kérdést, hogy azon esetre, ha ezen általunk felvetett eszme nagyobb körben is viszhangra találna, a lépéseket az eszme kivitelére majdan megtehessük.
A mi nézetünk szerint első sorban is Budapesten a jogász egyesülések mintájára egy országos rendész-gyűlés lenne összehivandó.
Ezen országos gyülés lehetne hivatva arra, hogy egy országos közrendészeti egyesületet alapitana.
Ezen egyesület – melynek mily iránybani müködéséről később szóllandunk – minden évben országos gyülést hivna egybe, melynek főfeladata lenne rá mutatni a rendészet terén mutatkozó hiányokra, illetékes helyen javaslatokat tenni a felismert bajok mikénti orvoslása iránt, egyszóval tárgyalás alá venni a közrendészet terén előforduló mindazon általános érdekü kérdéseket, melyek megoldása a közrendészeti ügy előmozdítására szolgálna.
Egy ily országos gyülésnek a practikus rendészeti téren müködőkön kívül bizonyára a theoretikusok, mint például a jogtanárok is szivesen tagjaivá lennének, miért is eléretnék az, hogy minden egyes felvetett kérdés ugy a gyakorlat mint a tudomány által felállitott elmélet szempontjából is alaposan megvilágitható lenne.
Minden kétségen felül állónak hisszük pedig ezen kívül azt, hogy az ily gyülésekbeni részvételtől a kormánynak rendészeti ügyekkel foglalkozó legelőkelőbb tisztviselői – sőt a m. k. belügyminister – sem vonnák ki magukat. Sőt fel kell róluk tennünk hogy egy ily gyülés müködését minden tekintetben elősegíteni törekednének.
Dr. Pauler Tivadar Horváth Boldizsár, mint igazságügyministerek, a legnagyobb elismeréssel üdvözölték a jogász gyülések müködését és azon gyülésekben tényleges részt vettek. – Joggal feltehetjük tehát, hogy egy közrendészeti országos gyűlés irányában a rendöri ügyek szak ministere is hasonlóképpen cselekednék.
A jogász gyüléseket hozván fel követendő példaképpen, meg kell emlitenünk mily hasznos szolgálatokat tett az az igazságügynek, a fennforgó számtalan vitás jogi kérdésnek ugy az elmélet, mint az elméletnek életet adó gyakorlat szempontjából való megoldása által.
És eltekintve ezen most jelzett haszontól, mely a jogász gyülések müködése folytán a tudomány és a haza polgárainak javára hárult, azt sem téveszthetjük szem elől, mily befolyással volt az, az abban részt vett egyes egyénekre nézve.
Hány képzett és fényes jogi ismeretekkel biró egyéniség volt addig az országban félre vonulva, a nélkül hogy a tehetségének megfelelő tért elfoglalhatta és működésével ugy a hazának mint önmagának is nagyobb hasznára vált volna!
Hány azelőtt ismeretlen tehetséget láttunk a jogászgyülések ideje alatt óriásként kimagaslani, ki addig csak mint szerény vidéki ügyvéd vagy kisebb rangu hivatalnok legfeljebb azon szük kör méltánylatát nyerhette jutalmul, melyben szerény állásának megfelelőleg mozoghatott.
És láttuk később, hogy azon ismeretlenek miként váltak rövid idő alatt az ország elismert és méltányolt nagy jógtudósaivá.
A rendőrség nálunk még teljesen fejletlen és csak ezután szervezendő intézmény. – Azok kik e téren működnek ma vannak azon állapotban, melyben az emlitett jogász tekintélyek a jogászgyülések divatba jötte előtt voltak.
Ki tudhatja mily szakképzett és tehetséges egyéniségek vannak az e téren müködők között, kiknek nincsen alkalmuk képességeik bebizonyitására.
A rendőrségi ügy szervezése előtt állunk, most kell mindazoknak kik e téren müködnek, a tett mezején helyüket elfoglalni és azon mérvben a melyben őket arra tehetségeik képesitik a hazának, ember társaiknak és a tudománynak tőlük kitelhető hasznára lenni.
Az egyes erők külön kis körbeni működése, nagy eredményeket létre nem hozhat.

Jöjjenek tehát össze a rendészet terén működök Budapesten, tartsanak ott egy országos gyülést és vállvetve, egyesült erővel tegyék meg a hazai rendészet emelésére mindazt, a mit legjobb meggyőződésük sugallni fog.


(Folyt. köv.)

Forrás: Rendészeti közlöny. – I. évf. 2. sz. (1878. nov. 15.), p. 11-12.

teknős-abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük