Tóth 1. József, II. oszt. rfhttes. (Kőszeg)
Őrszemélyzeti könyvtár létesítése
(Válasz egy levélre.)
Egy altiszt barátom levélben kért, tájékoztassam őt a kőszegi kapitányság őrszemélyzeti könyvtárának megalakulásáról, anyagi ügyeiről, a könyvek minőségéről, stb., stb. Barátomnak ezúton válaszolok, hogy válaszomat több lelkes altiszt barátom is megszívlelhesse.
Könyvtárunkat 1924. évben alapítottuk. Alapító tag volt: 30 rendőr. A megalapításról díszes magyar motivumokkal ellátott „Alapító-levél” készült, melyben az alapító tagok kötelezték magukat arra, hogy a megalakítandó könyvtárhoz minden hónapban 3000 koronával (jelenleg 24 fillér) hozzájárulnak. Ez akkoriban havi 90.000 korona volt. a bevételt „Könyvtári pénznapló”-ba vezettük be és gyümölcsöztetés végett „a Kőszegi Kapitányság Őrszemélyzetének Könyvtára” címen egy helybeli takarékpénztárban helyeztük el. Amikor már nagyobb összeg állott rendelkezésünkre, megkezdtük a könyvek beszerzését. A könyvek kiválasztását kizárólag az őrszemélyzeti parancsnok úr eszközölte és eszközli ma is.
A könyvtári könyveket négy főcsoportra lehetne felosztani; még pedig:
I. csoport: Rendőri vonatkozású szakkönyvek,
II. csoport: Történelmi vonatkozásúak és lexikonok,
III. csoport: Szépirodalmi művek kiváló magyar és ismert külföldi íróktól.
IV. csoport: Egyéb könyvek. Ezen csoportba tartoznak a rendőri, csendőri szaklapok, Vasárnapi könyvek stb.
Számos könyvvel gyarapította könyvtárunkat az akkori ker. főkapitány urunk dr. Ferenczy Tibor Őméltósága is, aki mikor meglátta – az akkor még csak alakulóban levő – könyvtárunkat – atyai megértéssel sietett támogatásunkra és a régi könyvszekrényünk helyett egy új, modern könyvszekrényt készíttetett a könyvtár részére.
A könyvtárat megalapító őrszemélyzeti tagok önkéntes (jelenleg havi 24 fillér) hozzájárulása képezi a „Könyvtár-alap”-ot. Ezen összeg elszámolását, a könyvtár-alap pénz-naplójában végezzük, okmányok alapján. A naplót is az őrszemélyzeti parancsnok úr ellenőrzése és irányítása mellett egy általa megbízott altiszt vezeti, aki csak az őrszemélyzeti parancsnok úr utalványrendelete alapján jogosult a pénznaplóban akár bevételezést, akár kiadást eszközölni. A könyvtár pénzét betétként egy pénzintézetben kezeljük. Ezzel elérjük azt, hogy a pénz soha sincs a pénznapló kezelőjénél s így esetleges visszaélésnek nincs lehetősége, mert csak annyit lehet a bankból kivenni, amennyit az őrszemélyzeti parancsnok úr utalványozott és az alap kamatot is hoz.
A könyvtár részére beszerzett könyveket a könyvleltárban tartjuk nyilván, melynek belső címlapján a vonatkozó tételszámot feltüntetjük.
A könyvtári könyvekről még egy külön jegyzéket vezetünk; ez a kapitánysági őrszobán van, hogyha valamelyik rendőr a könyvtárból könyvet óhajt elvinni – megállapíthassa, milyen könyvek közt válogathat.
A kiadott könyvekről a könyvtár kezelője nyilvántartást vezet, melyben a kiadást a könyv átvevője, a visszaadást pedig a könyvtár kezelője aláírásával elismeri.
Könyvtárunkban jelenleg 400 kötet áll az őrszemélyzet rendelkezésére.
Az alapítás idejétől a mai napig kb. 1350 pengő folyt be a könyvtár-alapra az őrszemélyzet hozzájárulása címén.
Könyvtárunk természetesen a kapitányság tisztviselőinek is rendelkezésére áll, akik – hála a nemes jószívűségüknek – szintén hozzájárultak könyvtárunk megalapításához.
A könyvtár-alapból fizetünk elő a „Magyar Rendőr” egy példányára, a „Vasárnapi Könyv”-re és az őrszemélyzet részére egy – a kapitányság vezetője által engedélyezett – napilapra is. A „Magyar Rendőr”-t és a „Vasárnapi Könyv”-et minden év végén beköttetjük s ezek könyvtárunknak hasznos és díszes példányai.
Nagyjában vázoltam a könyvtárunk keletkezését és kezelését. Nem jár különösebb nehézséggel és anyagi megterheléssel egy őrszemélyzeti könyvtár létesítése még egy kisebb létszámú kapitányságnál sem. Ahol pedig az őrszemélyzet létszáma az 50 főt is meghaladja, még kevesebb anyagi megterheléssel is megszervezhető és fenntartható egy hasonló könyvtár.
Az őrszemélyzettel kellő nevelés útján meg kell kedveltetni a könyveket. Meg kell velük értetnünk és beléjük kell nevelnünk, hogy akinek a könyv jóbarátja, az őt szórakoztatja, neveli és nem is vágyik más, haszontalan és mindamellett költséges szórakozások után.
Kevés költséggel sok hasznos könyvet csak közös erővel, vagyis őrszemélyzeti könyvtár életrehívásával szerezhetünk.
Lesznek ugyan, akik sajnálni fogják filléreiket ilyen célra felajánlani.
Ezeknek a „fiatal öregeknek” nincs igazuk, mert a havi 24 fillér hozzájárulást épp úgy nem érzik meg, mint az „öreg-fiatal” rendőrök és ezzel szent célnak: a tudománynak és művelődésnek – áldoznak. Mi lenne velünk, ha mindnyájan a „fiatal-öregek” elvét vallanánk? Rohan az élet, ezer és ezerféle megoldatlan kérdést dob elénk a rendőri pályánkon. Ezek között sokszor olyanok is felvetődnek, amelyekben nem lehet csupán a rideg paragrafusok alapján intézkedni, hanem oda a rendőri tudománnyal, rátermettséggel párosuló műveltségre és megértő emberi szívre is szükség van. Az élet útvesztőjében csak az a rendőr állhatja meg helyét és teljesítheti hivatását, aki állandóan műveli és képezi magát, – sok hasznos könyvet olvas.
A művelt rendőr hasznára válik a rendőrtestületnek és a társadalomnak egyaránt, amely reá, mint művelt emberre mindig megkülönböztetett tisztelettel fog tekinteni.
Rossz családapa, aki – ha van tehetsége – nem építi fel tetőnélküli házát és nem takarít leszármazottainak, hanem mindig csak avval üti el a kérdést, hogy nekem így is jó volt, legyen jó utódaimnak is. Ezzel a kérdéssel mi rendőrök szintén így vagyunk. Nem állhat hivatása magaslatán az a rendőr, aki mindig csak magának és a mának él, a holnapra nem gondol és az utána következő új nemzedéktől várja az építés munkáját. Ha az utánunk következő rendőrgárda is a „maradi fiatal-öregek” elvét vallja – nem lesz a testületünkben építő munkás.
Már pedig a rendőrtestületnek csak hasznos és kiváló építő munkásokra van szüksége, mert csak az ilyen munkásokkal tud hasznosat, jót és maradandót alkotni s ezáltal hivatásának magaslatára emelkedni.
Forrás: Magyar rendőr. – III. évf. 4. sz. (1936. febr. 15.), p. 90.
