Pichler Nándor: Nézetek a rendőrségről általában és különösen a fővárosi rendőrségről IV.

IV.
Minden rendőrség legfontosabb tényezője az eljáró személyzet. Miután Angliát már egy ízben említém, engedjék még felemlítenem, miszerint ott az eljáró személyzet a legnagyobb részben elszegényedett, de becsületes egyénekből áll. Az állam, mely ezeket alkalmazásuk által családostól fenntartja, művelt elemekből álló rendőrökből csapatot nyer rendelkezésére, kik a helyi viszonyok tiszta fogalmával birnak, művelt és humanus fellépésük által a közönség rakoncátlankodását már a priori meghiúsítják. A helyi viszonyokat annyira tanulmányozzák, hogy kijelölt működési körüknek minden zugát, valamennyi lakóját ismerik; e mellett nagy előnyükre szolgál, hogy nagyobb városokban úgynevezett családi házak léteznek, a melyekben csupán egy-két fél lakik; így aztán természetesen – a helybelit az idegentől megkülönböztethetik, mi az idegenek rendőri felügyeletét rendkívül könnyíti. E mellett már közhivatali állásánál fogva finom modorúak szoktak lenni.
Nálunk ellenben azon szomoru tapasztalatra teszünk szert, hogy sok rendőri közeg hivatalos működésében visszataszító modorú, sőt, kihivó; noha felebbvalói buzgóan oda iparkodnak, hogy e bajt szigoru fegyelemmel orvosolhassák. Az ily modort, nézetem szerint, nem a fegyelmetlenség okozza, hanem egyedül ama körülmény, hogy rendőrségünk nagyrészben műveletlen, készületlen egyénekből állittatik össze, kiket egyszere kimivelni a legjobb akarat és törekvés mellett sem lehet. És ha léteznek is közöttük, a mi tagadhatlan, jobb, sőt nagyon jó tehetségek is, a csekély számu jók is letereltetnek a helyes utról. Nem fogadható el azon állítás, hogy sokkal jobb erők nem léteznek – van elég sok tehetség, – de fizessük, dijjazzuk azokat úgy, hogy hivataluk után tisztességesen megélhessenek és életfenntartási gondoktól mentve, kizárólag hivatásuknak szentelhessék magukat. A képzett és művelt osztálybeliek soraiban találkozik elég jó tehetség, mely a polgárok biztonsága feletti őrködést magára vállalja és a rendőrség igy majdan ama polczra emelkednék, melyet máskülönben csak hosszú idő mulva érne el, hogy t. i. a külföldiek példás rendőrszervezetével kiállhassa a versenyt. És a honpolgár – találkozván szigoruan, de igazságosan és méltányosan eljáró egyénekkel – a rendőrségi személyzetet annyira becsülni és tisztelni fogja, a mint azt tennie szent kötelessége oly egyének irányában, kiknek első rendü hivatása az ő biztonsága felett őrködni; az ellenök és főnökeik ellenében felmerülendő panaszokat, mint többnyire nem tiszta forrásból eredőket, teljesen megvetni.
A rendőri közeg fizetésének javitása szinleg az állami pénztárt terheli, mi azonban nem történik. Mert tekintve, mint már több izben volt alkalmunk tapasztalni, hogy minden rendőri közbelépés alkalmával nagyobb nyers erő kifejtése szükségeltetik, mint a fentebb érintett szervezés esetében, a melynél művelt rendőri közegek felett rendelkeznék, kik a legtöbb esetben a közbelépés müködését szükségtelenné tehetnék: a dolog lényegéből következik, miszerint a menyiség illetőleg a számbeli megtakaritás, a minőség illetőleg jobb erők költségeit kiegyenlitené.

Pichler Nándor: Nézetek a rendőrségről általában és különösen a fővárosi rendőrségről. Budapest: Stolp Károly bizománya, 1876. (Felolvastatott a terézvárosi Klubban.)

teknős-abonyi