Nádosy Imre volt országos főkapitány halála (1935)

Mélységes megdöbbenéssel írjuk le a gyászhírt: meghalt Nádosy Imre, a megcsonkított Magyarország közbiztonsági szerveinek első országos főkapitánya, minden magyar rendőr igaz jó barátja és legmegértőbb főnöke, a trianoni magyar férfidac és hazafias romantika tragikus hőse. Magyar és férfi volt a szó legnemesebb értelmében, szerencsésen keveredett benne dunántuli szülőföldjének egyszerűsége és mélabúja, a nagyváros kifinomultabb kultúrájával.
Bár lelke telítve volt a legmagasabb rendű zene iránt való rajongással, ő maga egyszerű, puritán, földszerető és földhöz ragaszkodó gazda volt, emellett a legkitünőbb szervező és igazgató erővel telített tisztviselő.
Szerette a rendőrséget! És igen megbecsülte a magyar rendőrt, – akiben mindig a magyar föld fiát látta. Szeretett és tudott parancsolni. Ezt magával hozta hivatása is. Szerette az egyszerű, gyors és találó intézkedéseket. Előadóival lehetőleg közvetlenül érintkezett, meghallgatta őket türelmesen, mert az volt a véleménye, hogy az előadó a legpontosabban van tájékozódva tárgyköréről.
A rendőrség kulturális szükségletei iránt is nagy érzékkel és megértéssel viseltetett. Lapunk egyik elődjének, a Rend-nek egyik életrekeltője és mindvégig jóindulatú barátja volt. A rendőri szakoktatás intézményes megvalósítása és a rendőri tankönyvkiadás is lelkes szószólót talált benne. Hathatós támogatója volt a rendőri sportnak is, maga kitünő sportférfiú – és még most is magunk előtt látjuk, amint budapesti főkapitánysága idején lóháton jelent meg a Vérmezőn, ama díszszemlén, amelyen a Budapesten állomásozó fegyveres erő vonult fel Magyarország Kormányzója előtt. Rajongott a természetért. Üres óráiban magánosan elbolyongott a budai hegyek között és – amint ő maga mondta –, elbeszélgetett a virágokkal, fákkal, felhőkkel. Magános szálfa volt maga is, büszke, keményderekú, egyenes, – és elmúlása is drámai jelkép volt: villámcsapásszerűen hasította ketté munkás, magyar életét a hirtelen halál.


Nádosy Imre 1872-ben október 28-án született Baranyaszentlőrincen. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után joggyakornoknak nevezték ki a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez. Innen rendelték át az igazságügyminisztériumba, ahol a hivatali ranglétrán gyorsan haladt előre. Miniszteri tanácsos, az elnöki osztály vezetője volt, amikor 1920 július 31-én Budapest főkapitányává nevezték ki. A felelős, súlyos munkakört annyi hozzáértéssel, eréllyel és ügyszeretettel látta el, hogy alig félesztendő multán, amikor a törvény megszervezte az országos főkapitányi állást, őt szemelték ki ennek a rendkivül fontos állomásnak betöltésére és Magyarország Kormányzója 1921 októberében Nádosy Imrét nevezte ki az első országos főkapitánynak. Esztendőkön át töltötte be páratlan eréllyel és lankadatlan munkakészséggel nehéz és felelős állását.
Az utóbbi esztendőkben előbb visszatért helyesfai birtokára, a közszolgálat kemény katonája azonban […]. Néhány évvel ezelőtt Budapestre költözött, itt új kulturális és gazdasági munkakörbe kapcsolódott be. Pár hete influenza támadta meg szervezetét, magas lázzal, amely megnövelte és elhatalmasította a szívkoszorúértágulás régi betegségét és vasárnap, április 7-én éjszaka, magános városi szállásán hirtelen szívroham kioltotta életét.
Halála mélységes megdöbbenést keltett az egész magyar közéletben. Április hó 10-én d. u. 4 órakor a Mosonyi-utcai rendőrlaktanya udvarán ravatalozták fel, szeretett rendőri körében Nádosy Imrét. A gyászszertartáson a belügyminisztérium, a budapesti és vidéki főkapitányság vezető tisztviselői, – volt munkatársai, – a magyar közbiztonsági szervek népes küldöttsége és a magyar társadalmi élet csaknem minden előkelő kitünősége megjelent. A rendőrség nagy halottját Dr. Ferenczy Tibor budapesti főkapitány búcsúztatta el, magasszárnyalású, megrázó beszéddel. A teljes rendőri dísszel lefolyt gyászszertartás után Nádosy Imre holttestét a baranyamegyei Helyesfára szállították, ahol a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Forrás: Magyar rendőr. – II. évf. 8. sz. (1935. ápr. 15.), p. 8-9.

teknős-abonyi