Miről írjunk a Magyar Rendőrbe?

Dr. Griczman Gyula szekszárdi rendőrtanácsos pályanyertes cikke 1936-ból a Magyar rendőrben:

Lapunknak nincs és nem is lehet más célja és feladata, mint az intézmény fejlődésének ügyét szolgálni, valamint a rendőrtestület minden rendű és rangú tagjainak tudását, szakismeretét fejleszteni és a testületi szellemet ápolni.
Amikor tehát arra a kérdésre keressük a választ, hogy a Magyar Rendőrben minő irányú és minő tárgyú cikkek foglaljanak helyet, nem mondhatunk mást, mint azt, hogy mindenről írjunk és írhassunk, ami ezeknek a céloknak szolgálatába állítható.
E főszempont mellett figyelemmel keli lennünk arra, hogy csakis olyan tárgyakkal foglalkozzunk, amelyek az olvasók többségét érdeklik és illetve az olvasók olyan szükségleteinek a kielégítésére alkalmasak, amelyek más forrásokból nem menthetők.
Ezeknek a szempontoknak érvényesülése fogja megteremteni a lap és olvasói között azt a lelki kapcsolatot, amely nélkül újságot és olvasótábort elképzelni nem tudok és amely mellett a lap az olvasók lelki szükségletévé válik.
Ne vegye tőlem senki rossznéven, ha kimondom, hogy az én meglátásom szerint ma még ez a bensőséges viszony a Magyar Rendőr és olvasói között nincs meg. Másrészről azonban olyan jelenségeket látok, amelyek azt engedik remélni, hogy meglesz, mert a szerkesztőség maga is érzi annak a szükségét, hogy ezt a viszonyt megteremtse és minél közvetlenebbé tegye.
Erre irányuló szándéknak kell tekinteni azt a pályázatot, amely azt célozza, hogy maguk az olvasók mondják meg, mit kívánnak a Magyar Rendőr-ben olvasni.
Amikor én, mint a lap egy szerény olvasója, arra szántam magam, hogy a pályázaton részt veszek, az a gondolat vezérelt, hogy minél több olvasó hallatja szavát, fejezi ki kívánságát és foglal állást ily irányban, annál jobban lesz tájékozva a kérdésben a szerkesztőbizottság.
Ezek előrebocsátása után és annak hangsúlyozása mellett, hogy a rendőri fegyelem korlátain belül a gondolat, illetőleg írásszabadságnak feltétlenül érvényesülnie kell a Magyar Rendőrben; én a lapot tárgykörök szerint állandó rovatokra kívánnám osztani.
A mostani beosztása az én felfogásom szerint is – nagyban egészben – megfelelő. Különösen helyesnek tartom azt az elkülönítést, amely az őr- személyzet részére a lap egy részét lefoglalja.
Ami már most az egyes rovatokat illeti, ezekre nézve sorrend szerint külön-külön mondom el felfogásomat.
A lap lelke a vezércikk.
Ennek tárgya nem lehet más, mint azok a gondolatok, amelyek a lap szellemi irányzatát kifejezésre juttatják. Ebben olyan kérdéseket kell fejtegetni, amelyek intézményünket, mint erkölcsi tényezőt példázzák. A néhai való Rend vezércikkei annakidején igen helyesen eltalálták azt a hangot, amelyre nekünk is szükségünk van (ez a lap tárgykörét is mindig igen szerencsés kézzel választotta meg). Ennek a rovatnak állandó írójául a szerkesztőségnek erre alkalmas tagja jelöltessék ki.
Feladatává tétessék a vezércikkek írásán kívül, hogy előkelő közéleti férfiakat egy-egy cikk megírására felkérjen, hogy ezen a réven a rendőrséggel olyan emberek foglalkozzanak, akik más intézmények élén állanak, akiknek az intézményről vallott felfogása éppen ezért érdekel minket. Ilyen férfiak: egy-egy miniszter, államtitkár, magasállású bírák, kir, ügyész, politikus, katona, csendőr, egyet, tanár, stb.
Az ilyen cikkek, amellett, hogy igen értékesek, hasznos szolgálatot tesznek intézményünknek azáltal, hogy jeles közéleti férfiak foglalkoznak velünk a maguk hivatásának szemszögéből.
A második állandó rovatot azokkal a cikkekkel kellene kitölteni, amelyek a rendőrség intézményével, szervezetével, hatáskörével, más intézményekhez való viszonyával foglalkoznak és amelyekben intézményünk fejlesztését és tökéletesítését célzó fejtegetések foglaltatnak. Ilyen tárgyak például a rendőrség hatáskörének szűkítése, vagy kibővítése, az egységes tisztikar szervezése, a szolgálati szabályzat, a fegyverhasználat, a rendőrségi státuskérdések, a rendőrségnek, mint karhatalmi alakulatnak más fegyveres testülethez való viszonya, az altiszti kérdés, a kezelőszemélyzet jogállása, a számvevőség és rendőrség viszonya, kiképzés, nyugdíjkérdés, fegyelmi bíráskodás, a rendőrség szervezeti hibái, a külföldi rendőri szervezetek, bűnügyi rendőrség, a rendőrségi alkalmazottak politikai jogai, a rendőrség, mint karhatalmi szervezet, a rendőrség, mint a bűnügyi nyomozás szerve, az őrszemélyzet szolgálati beosztása, stb. Az ezen rovat alatt közölhető cikkek nemcsak a rendőrség tagjai körében tarthatnak széleskörű érdeklődésre számot, hanem az intézmény fejlődésének érdekeit is jótékonyan szolgálnák új és értékes gondolatoknak a közvéleménybe való bevitele és a tárgyilagos, megokolt kritika útján.
Ezen cikkek a magyar rendőrszellem és öntudat fejlesztésére is jó alkalmat nyújtanának.
Az ily irányú cikkek igen alkalmasak az olvasók érdeklődésének állandóan ébrentartására és arra, hogy intézményünk és szervezetünk hibáit felfedezzük, új gondolatokat és gyakorlati megoldásokat kitermeljünk.
Ajánlatos volna ennek a rovatnak a vezetésére is kijelölni a szerkesztőségi bizottság egy tagját.
A bűnügyi nyomozásokkal és ezzel kapcsolatos tárgyú kihágási kérdések közlésére szintén állandó, de a mainál szőkébb keretű rovat fenntartása lenne kívánatos, mert e téren már szinte túltermelés mutatkozik.
Ebben a rovatban lennének hozhatók az államrendészeti, erkölcs- és közrendészeti dolgok. Ez alatt a rovat alatt kellene és lehetne foglalkozni a társadalmi életnek azokkal a jelenségeivel, amelyek rendészeti szempontból elsőrangú fontosságúak és amelyek alkalmat nyújtanának egyes tehetséges rendőröknek önálló tudományos munkásságra is. A tudomány azon ágára gondolok itt, amelyet sociológiának neveznek.
A Krónika című rovat, amely a lap mai cikkei között mindig tökéletesen betölti szerepét, tovább is fenntartandó.
Ugyancsak tökéletesen megfelel rendeltetésének a Kérdések és feleletek rovata is.
A «Hírek» előtt ajánlatos lenne egy szépirodalmi rovatot nyitni, ahol alkalmat nyújthatnánk irodalmi értékű szépirodalmi termékek, esetleg versek közlésére. A hír-rovatot a külföldi és hazai rendőrriportokkal szeretném gazdagítva látni. Olyan közlésekre gondolok, amelyek nem mindennapi rendőri intézkedésekről és ténykedésekről számolnának be, amelyek érdekességük mellett tanulságosak is. És amelyek a rendőri intézmény magasabbrendüségét és rátermettségét példázzák. Vagy valamely okos, talpraesett rendőri ténykedésről számolnak be.
Ugyancsak ezt a rovatot célszerű lenne felhasználni a hivatalvizsgálatok eredményeinek közlésére is. Olyan rövid közlésekre gondolok, amelyek arról számolnának be, hogy pl. a szombathelyi kapitányságot a főkapitány megvizsgálta és példás rendben találta. Vagy a makói kapitányságot a «bűnügyi nyomozások terén elért sikereiért megdicsérte». A váci kapitányság őrszemélyzeti parancsnokát megdicsérte az őrszemélyzet példás fegyelme és katonás magatartásáért, a győri kapitányság detektívcsoportjának «kiváló eredményéért elismerését fejezte ki» …
Derék detektívtestületünk nagy hálával venné egy-egy kiemelkedő, bonyolult, tudást, fáradságot igénylő bűnügy nyomozását sikeresen végző detektív munkájának részletezését.
Az Őrszem rovatai, amelyek jelenleg is igen ötletesen és okosan vannak ellátva, hazai történelmünket és történelmi nagyjainkat ismertető cikkekkel gazdagítva szeretném látni.
Jó alkalmat adna ez a rovat a hazafias érzésnek az őrszemélyzet körében való fejlesztésére.
Itt kellene alkalmat találnunk arra is, hogy a különböző állam- és társadalomellenes eszmék és mozgalmak ismertetése kapcsán a társadalmi és gazdasági élet irányvonalait ismertessük és rámutassunk az életet mozgató koreszmékre.
A rendőr csak akkor tud hivatásának tökéletesen megfelelni, ha egészséges. Fontos és szükséges tehát, hogy tudja, miként kell egészségét óvni és a betegséget elkerülni. Azért helyénvalónak tartanám, ha olyan cikkeket olvashatna, amelyekben ezekről van szó. Az alkohol, a nikotin, a fertőző betegségek ismertetése, az észszerű testedzés, higiénia stb., olyan témák, amelyekről a rendőr szívesen olvas.
Végül egy szerény rovatot adnék azok rendelkezésére, akik bajtársaikat aziránt szeretnék megkérdezni, nem kívánnának-e valamelyik hasonlórangú rendőrtársukkal állomáshelyet cserélni.
Felfogásom szerint ez nem menne a fegyelem róvására, mert igen sok méltánylást érdemlő eset van, amikor fontos szolgálati érdekű kérdés megoldható egy ilyen áthelyezéssel.
Lapunk utolsó rovata a sport számára van szánva. Ez a rovat semmi kívánnivalót nem hagy hátra. A mi igényeinket teljesen kielégíti. Legfeljebb az egyes kapitányságok sporttevékenységeiről tájékoztató hírekkel kellene időnként felfrissíteni.

Forrás: Magyar rendőr. – III. évf. 10. sz. (1936. máj. 15.), p. 231-232.

teknős-abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük