A vidéki rendőrség államosítása
A rendőri intézmény Magyarországon nem mondható ideális szervezetnek. A fővárosi államrendőrség maga is csak félszervezet, mert nem állanak rendelkezésére azok az eszközök, a melyek a jó rendőrséget kvalifikálják. A vidéki községi rendőrségről pedig ne is beszéljünk. Hiszen éppen a községi rendőrségi szervezet, helyesebben szervezetlenség bajai voltak megindítói annak az ambíciónak, a mely a vidéki rendőrségek államosítását tűzte ki végső céljául. Ezt a törekvést csak üdvözölni lehet.
És éppen ezzel a törekvéssel egyidőben jelent meg egy különös könyv, a mely többet ér, mint egy akadémiai székfoglaló értekezés. A könyv Laky Imre budapesti állararendőrségi felügyelő „Rendőrközegek tankönyve” című hatalmas munkája. (Lapunk 69. számában említettük. A szerk.) Érdekes könyv. Tartalomra súlyos, rendeltetésére nézve nagyjelentőségű. Uram Isten, mennyi tudomány van beleszoritva ebbe a vaskos kötetbe. Csupa törvényparagrafusok raja, közjogi, alkotmánytani ismeretek stb. És – horribile dictu! – ezt a rengeteg tudományt mind a kisujjában kell hordania annak a réztáblás, mordarcu emberfajtának, a kit az utca csufolódó nyelve Andrásnak nevez. Már most tisztelt András m. kir. rendőr, hogyan szedi ön magába ezt a tömérdek bölcsességet? A magyar közjog szövevényes tudományát, a mely talán a legnehezebb tudomány a világon.
Hát magéba szedi! Ez a könyv, a Laky Imre könyve, valami különös büvészettel van megírva. Valami olyan tudásával az oktató módszernek, hogy sikere elmaradhatatlan. A mióta rendőri intézményünk ketté vált, intéző és végrehajtó rendőrségre, azóta sok gáncs érte ezt az intézményt, legtöbbször nem is méltatlanul. Ez a könyv az első, mely a közjog alapjául a végrehajtó rendőrséggel foglalkozik. A bűnvádi eljárás felé nagy lépést jelent. A rendőrképzésnek uj irányát mutatja meg s egyáltalán uj korszakot is jelent a rendőrségi szervezetben.
A vidéken a közbiztonság és rend őre a községi rendőrségen kívül főként a csendőrség. Az pedig már bebizonyosodott dolog, hogy a rendőrség nem arra való, hogy vele rendet tartsanak fenn. A csendőr szúr, vág, lő, de sohasem az, a minek lennie kell. Nemcsak hogy teljesen katonai szervezet, a mely teljesen hijján van a közjogi nevelésnek, de még katonai büntető törvény ítélkezik felette. Ki vonná pedig kétségbe, hogy a polgári rend biztosítására polgári intézményre van szükség, a mely csakis polgári hatóság által vonható felelősségre. A rendőri intézmények ideálja az angol rendőrség. Az angol rendőr azonban ismeri is jól a törvényt. Tiszteletben tartja, él vele, de nem él vissza vele. Ezt a célt szolgálja Laky Imre könyve is. A szerzőt a legnagyobb elismerés illeti. Nagyon gondos, nagyon értékes munkát irt, a mely uttörést is jelent. A szellem megváltozását jelenti, felbecslését a rendőr nagy hivatásának s megbecsülését annak a hatalomnak, a melyet a törvény a rendőr kezébe ad. Rengeteg munka volt ezt a könyvet megírni, de hisszük, hogy hatása észlelhető is lesz. Laky egyébként a fővárosi államrendőrség tanosztályának parancsnoka s csak nemrégiben nagy elismeréssel emlékezett meg a sajtó az ő oktatásának szelleméről és rendszeréről. A vidéki rendőrség államosításának küszöbén fontosnak tartjuk e könyv megjelenését, a melynek jelentőségét az illetékes körök is kellőleg honorálják.
Forrás: Székely nép. – 1. évf. 76. sz. (1906. okt. 26.), p. 2.
