Negyven esztendőnek munkában eltöltött fáradsága után nyugalomba vonult a rendőrtisztikar nesztora, alistáli Laky Imre c. rendőrfőparancsnok, országos szaktanulmányi parancsnok. Ebből az alkalomból összejött a budapesti rendőrfőparancsnokság egész tisztikara, hogy egy kedvesen megható és meleg ünnepség keretében vegyen búcsút öreg bajtársától, aki ha ugyan még életerejének és munkabírásának teljében van is, félreáll, mert 40 évnek jól végzett munkája után jutalmat és pihenést érdemel.
A családias tisztiösszejövetelen Török János dr. rendőrfőparancsnok szeretettel teljes szavakban emlékezett meg Laky Imréről, aki a főparancsnokság falai között töltötte élete legjavát s ott a közrend számára nemzedékeket nevelt fel komoly tudományokban és férfias erényekben. Beszédében a főparancsnok Laky Imrét mint az igazi rendőr mintaképét állította a tisztikar elé, aki nemcsak tudásával szolgálta nemzetét, hanem mint törhetetlen és lelkes érzésű magyar ember a testét is a haza szolgálatára tudta bocsájtani, amikor arra szükség volt s amikor ő önként beállott a világháború névtelen hőseinek sorába és amikor Przemysl várának nyomorúságain és a szibériai hómezők borzalmain keresztül is megőrizte nagy magyar szeretetét hazája iránt, akkor vérének hullásával is példát adott a tisztikarnak, de másoknak is, hogy idő, tér és veszedelmek mind nem elegendők ahhoz, hogy az igazi magyar rendőrt és annak hazaszeretetét megtörjék. Ha távozik is Laky Imre a testület kötelékéből, az ő példái mindenkor díszesen fognak ragyogni s az ő egyénisége megmarad a testület minden tagjának abban a szeretetében, amelyet Laky Imre az ő kedves egyéniségével kiérdemelt.
A meleghangú beszéd után a tisztikar nevében egy díszes kivitelű értékes ezüst tintatartót adtak át az ünnepeltnek, aki bajtársainak meleg ragaszkodását és kedves figyelmét meghatott szavakkal köszönte meg.
Forrás: A rend. – 6. évf. 51. sz. (1926. júl. 3.), p. 3.