Karvasy Ágoston és a policzia tudománya

Karvasy Ágoston munkásságának fontos szerepe volt a hazai rendészettudomány kialakulásának folyamatában. Sallai János szerint Magyarországon a rendészettudomány önálló diszciplínaként történő elismerésének első emblematikus állomása Karvasy A közrendészeti tudomány (1862) című munkájához köthető. Gazdag életműve számtalan értékes tudományos munkából áll, melyek közül rendészeti szempontból 2 művét emelhetjük ki:

A politicai tudományok rendszeresen előadva című 3 kötetes munkája (I. Alkotmányi politika, az általános igazgatásipolitika, az igazságszolgáltatási politika és a policziatudomány, II. A státusgazdasági tudomány, III. A fináncztudomány) Győrben jelent meg 1843-1844 között Streibig nyomdájának kiadásában. Jelentőségét bizonyítja, hogy 1845-1847 között megélt egy második kiadást is! A mi szempontunkból az 1. kötet 4. része a legfontosabb, ami a Rendőrségi tudomány címet viseli. Karvasy a népesedés kérdéseit, az oktatás- és művelődésügyet, a szegény-ügyet, a közbiztonság és sajtószabadság, illetve cenzúra kérdéseit, az állampolgárok személyi biztonságának egyes elemeit (beleértve a ma is ide tartozó témákon kívül pl. a párbaj, a magzatelhajtás, az óvodák, a közszükségleti cikkek szükséges kínálatának és elfogadható árának biztosítása stb. kérdéseit is), az egészségügyet, a tulajdon-biztonságot (a bűncselekményeken kívül a tűz, az árvíz, a járványos állat megbetegedések elleni védekezésre is kitérve) és végül a rendőrség kezelését tárgyalja.

A policzia az a tudomány, melly azon elveket adja elő, mellyek szerint a belső bátorság, és a közrend a statusban minden lehetséges sértések, és balesetek ellen ótalmaztatik, a mennyire ez a jogszolgáltatási intézetek által el nem érhető és mellyek szerint polgároknak mindennemű műveltsége is előmozdíttatik, egyébiránt az a személyzet is, melly ezen tudomány czéljának eléréséhez rendelve vagyon, policziának, vagy rendőrségnek hívatik. (A politicai tudományok rendszeresen előadva, 1844)

A másik kiemelendő kötet Karvasy 1862-1870 között három kiadást is megélt A közrendészeti tudomány című munkája. A második, tökéletesített és bővített kiadás 1866-ban, harmadik, átdolg. kiadás pedig 1870-ben, A közrendészeti tudomány és culturpolitika címmel látott napvilágot. Ez utóbbi a HuthiTrust adatbázisában teljes szöveggel is olvasható! Ernyes Mihály egyik tanulmányában és Sallai János Magyar rendészetben megjelent cikkében igen részletes elemzések olvashatóak a könyvről, én csak egy-egy gondolatot emelnék ki belőlük. Karvasy szerint (Karvasy, p. 1-2):

A közrendészeti tudomány (Polizeiwissenschaft) azon elveknek foglalatja, melyeknek alkalmazása által az államban a fenyegetődző veszélyek és háboritások közvetlenül elháríttatnak, azoknak káros következései megszüntettetnek vagy enyhíttetnek, és az emberek finomabb szükségletei, melyeket a magasabb miveltség kiván, kielégittetnek.

A veszélyek és háboritások, melyeknek elháritása a közrendészeti tudomány tárgyát képezi, származhatnak vagy az emberek gonosz akaratából, vagy azoknak vigyázatlanságából, vagy a természeti elemektöl, azaz az emberi akarattól független eseményektöl. Azon hatóság, melynek hivatása a sértéseket és háboritásokat czélszerü intézkedések által megelözni, és a társaság finomabb szükségleteiröl gondoskodni, közrendészeti hatóságnak vagy rendörségnek (Polizei) neveztetik.

A közrendészeti tudományban különböztetni lehet az általános vagyis alaki, és az alkalmazott vagyis anyagi részét; az elsö a közrendészeti tudomány elméletét fejtegeti, és a közrendészeti ügyek kezelésére nézve általános szabályokat állít fel, melyek bármely rendöri eljárásnál szem elött tartandók; az utóbbi már bizonyos tárgyakra vonatkozik, melyekre nézve közrendészeti intézkedések teendök.

Meghatározza azokat a határokat is, melyek között a rendőröknek mozogni kell, ezek lennének a közrendészeti tudomány fő elvei is egyben (Karvasy, p. 11-15.):

  1. A rendőrségnek ott kell közbenjárni, hol a polgárok saját tevékenysége sikertelen és elégtelen.
  2. A közrendészeti intézkedések megegyezzenek az erkölcsiséggel.
  3. Az egyéni jogok csak akkor essenek korlátozás alá, ha az a többség érdekét szolgálja és azt, a közjólét kívánja.
  4. A rendőri intézkedés a jogszerűség mellett célszerű is legyen értve ezalatt azt, hogy az elhárító tevékenység a lehető legkisebb korlátozással, károkozással járjon.
  5. A legjobb, legbiztosabb eszközök választassanak meg.
  6. A rendőri hatalom ne űzessék a rendőri hivatalnokok önkénye szerint, korlátai pontosan meghatározottak legyenek.

És milyenek legyenek a rendőri hivatalnokok? Sallai szerint Karvasy ezzel kapcsolatos gondolatai ma is megszívlelendőek lehetnek (Karvasy, p. 21-22.):

  • Bírjanak a közrendészeti tudomány elveinek általános, országuk rendőrsége különös szabályainak ismeretével.
  • Legyen józan ítéletük, lélekjelenlétük, gyors feltalálási tehetségük.
  • Legyenek hivatalukban buzgók és megvesztegethetetlenek, a közjó iránt pedig viseltessenek lelkesedéssel.
  • Mutassanak cselekvésükben komolyságot, erélyt és szilárdságot, amit szelídséggel és humanitással mérsékeljenek.

Az elméleti rész után, a mű gyakorlati részében, külön fejezetekben, Karvasy az alábbi témákat fejtette ki:

  1. a népességi közrendészet;
  2. a „culturpolitika”;
  3. a szegényi rendőrség;
  4. az állam közbátorléte;
  5. a személyes bátorlét;
  6. az orvosi közrendészet vagyis a közegészségügy;
  7. a vagyonbátorság.

Annak ellenére, hogy állítólag az általa megfogalmazott ismereteket később érték támadások, vitathatatlan tény, hogy a magyar nyelven publikáló Karvasynak elvitathatatlan érdemei vannak a magyar rendészettudomány kialakulásában. Ennek fényében talán az sem véletlen, hogy az egyik, 1878-ban indult rendőri szaklap a Közrendészet címet választotta magának…

Karvasy Ágoston életéről részletesebb írás olvasható az Arcképcsarnokban.

Források:
Ernyes Mihály: Töredékek a rendészeti kultúra történetéből. In: Pécsi határőr tudományos közlemények (2009), p. 163-177.
Sallai János: A magyar rendészettudomány úttörője, Karvasy Ágoston. In: Magyar rendészet. – 14. évf. 6. sz. (2014), p. 113-117.
Karvasy Ágost: A közrendészeti tudomány és a culturpolitika. 3. kiad. Pest: Athenaeum, 1870

abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.