Egy könyvritkaság: Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére

Egy kincskereső örömmámorával ér fel számomra, ha olyan könyvre bukkanok, amit eddig még nem ismertem! Most is egy ilyen könyvecske került a kezembe. Szerintem kevesen ismerhetik, ezért megér egy külön posztot.

 

Dr. Stephány Nándor, aki a kötet írásakor éppen Eperjes szab. kir. város rendőrkapitánya volt, és az akkor éppen Kassa szab. kir. város rendőrfogalmazójaként dolgozó Sárosi Árpád Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére című munkáját mutatnám be röviden. A kötetet 1903-ban adta ki Eperjesen a Pannónia Könyvnyomtatóintézet. Egy alig 66 oldalas, kisalakú könyvről van szó, melyet címének megfelelően egyfajta tankönyvként képzeltek el a szerzők. Ennek megfelelően a könyv mindazon tudnivalókat tartalmazza, melyek a rendőri pályán nélkülözhetetlenül szükségesek. Az előszóban leírják, hogy tudomásuk szerint a vidéki rendőrségeknek akkor még nem létezett nyomtatott oktató kézi könyve, így „ezen a rég érzett hiányon” akartak segíteni, mint azt érdekesen megfogalmazták, „igénytelen” munkájuk megjelentetésével. Hangot adtak azon reményüknek is, hogy „vajha ne végeztük volna felesleges munkát s az illetékes körök jóindulattal fogadnák fáradozásainkat”. Hogy ez így volt-e, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni…

 

A könyv a korabeli rendőrségi tankönyvek népszerű stílusában, kérdés-felelet formájában tekinti át a szerzők szerint legfontosabb tudnivalókat, a bevezető ismeretekkel kezdve. A legelső kérdés:
Mire vagyunk teremtve?

Társas együttélésre, melynél azt összekötő kapocs a rend. E nélkül társas együttélés el sem képzelhető. Valamint az óraszerkezetben, ha egy alkatrészke meglazul, összebomlik az egész óramű, úgy bomlanék belőle az összekötő kapocs : a rend.
A ki ezen rendet megsérti, vagy megbontja, az bűnhődik.

Később arra is választ kaphat a tanulni vágyó, hogy mi a feladat a rendőrségnek?

  1. A személy és vagyonbiztonság feletti őrködés, vagyis a közrend fentartása. Tágabb értelemben tartozik a rendőrség a törvények, miniszteri és szabályrendeletek pontos betartására ügyelni, ezek megszegését, valamint e véletlenből vagy bármily mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg elhárítani, megakadályozni, a közrend és közbiztonság tekintetében tapasztalt hiányokról azonnal jelentést tenni. A közrend megsértőit felelősségre vonni és megtorlás iránt intézkedni.
  2. A kir. bíróságok hatáskörébe utalt és hivatalból üldözendő bűntettek, vétségek és kihágások felderítésében, ezek elkövetői és társai kipuhatolásában s elfogatásában közreműködni.
  3. A felebbvalók (elöljárók) rendelkezéseit lelkiismeretesen végrehajtani.

 

Ha végigolvassuk a kérdéseket és az azokra adott válaszokat, szinte mindent megtudhatunk a korabeli rendőrség eljárásokról, arról, hogy milyen jogai és lehetőségei voltak a közrendet fenntartani szándékozó közegeknek. Megtudhatjuk, hogy a jó rendőri szolgálat legfontosabb ismérve a hely- és személyismeret és a rendőrnek illedelmesen és tapintatosan kell viselkednie a közönséggel szemben és tilos a tegezés! Tilos ezen kívül a rendőrőrszemnek az őrhelyén társalognia, mert az elvonná a figyelmét a szolgálattól. A könnyebb tájékozódást tárgymutató is segíti.

 

Ha érdekelne a könyv, erről lenne szó:
Stephány Nándor – Sárosi Árpád: Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére. Eperjes: Panónnia Könyvnyomtatóintézet, 1903. – 64, [2] p. ; 18 cm

 

A bejegyzés először a rendirodalom.blogspot.com-on jelent meg…

teknős-abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük