Az első – a Közbiztonság

Az első, teljes terjedelmében magyar nyelvű rendőrségi lap 1869. július-augusztusában látta meg a napvilágot Közbiztonság: rendészeti elméleti és tapasztalati ismereteket terjesztő heti szak-közlöny címmel. A mérföldkőnek számító lapindítás Forster József (1831-1875) nevéhez fűződik.

Mivel Forster igen fontosnak tartotta a rendészeti ismeretek terjesztésének gondolatát, ezért ennek érdekében először arra gondolt, hogy külföldi szakmunkák fordításába és kiadásába kezd. A várhatóan magas költségek miatt végül inkább egy rendészeti szaklap szerkesztésébe fogott. Ennek érdekében 1868-ban kérelmet is benyújtott a m. kir. belügyminisztériumhoz, de a minisztérium nem tartotta időszerűnek a kérést és elutasította azt. Az elutasítással nem törődve, Jáhn Lajos laptulajdonossal karöltve, Schwarz Gyula székesfehérvári országgyűlési képviselő támogatásával, 1869 júliusában kiadták a lap mutatvány számát, 16.000 példányban!

Jelszó: “Előre”. Ezzel a mottóval indult a Közbiztonság mutatványszámának vezércikke 1869 júliusában. Nézzük meg, hogyan is fogalmazta meg a szerkesztőség a megjelentetni kívánt lappal kapcsolatos szándékait!

Ki nem ismeri nagy horderejét ezen szónak: „előre”. – A nemzetek, úgymint egyesek czéljainak kivívására buzdítóbb szó, – rövidebb programm nem elképzelhető.

 

E szó leend jelszavunk!

Mi részünkről működésükre oly tért választottunk, mely eddig a szó szoros értelmében parlagon hevert: melynek keretébe eső rész a legközelebb lefolyt évtizedek alatt honunkban a vele történt visszaélések miatt a nemzet nagy részénél keserű emléket hagyott maga után; de a melyet, az alkotmányos fogalmak megőrzésével személy és vagyon biztonságunk érdekében még is művelni közkötelességünknek ismerjük, s hisszük, hogy minden józanon gondolkodó fő annak fogja ismerni: a ki pedig ezt elismeri – kénytelen elismerni azt is, hogy a civilisatio előre haladtával többé vadon termett rendőrségünkkel meg nem állhatunk. Amalgamisálnuk kell a személyes képességet, a tudományos képzettséggel, – nem elég, hogy az emberben az embert, hanem szükséges éppen úgy, mint az ügyvédben a jogvédőt, mint az orvosban a gyógyászt, a rendészben, személy és vagyonunk képzett őrét bírnunk. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a rendőri szolgálatra hajlammal bíró egyénben a vele született őr erőt az elmélet terén a czélnak megfelelőleg tudományosan kiképezzük; s minthogy ennek keresztül vitelére eddigelé semmi oly eszközzel nem bírtunk, mely rendészeti állapotunknak emeltyűjéül szolgálhatott volna, s így a rendőrségi közegeknek nem volt módjuk hivatásuk tanulmányozására; ennélfogva vállalatunk által oda kívánunk hatni, hogy lapunk lámpául szolgáljon, melynek világánál rendészeink az eltévedt emberiség hibáinak tömkelegébe belátva az így szerzett ismeretekkel foganatosítandó gyakorlati eljárásuk kerek és kifogásnélküli legyen.

 

Ez feladatunk, melynek gyakorlati kivitelénél nem szándékozunk a szoba vagy catheria tudósok száraz theoreticus módjával élni. – Mi az újabb rendszereket, ezek alapelveit, elméleteit tapasztalati adatokkal könnyen érthető nyelven kívánjuk előterjeszteni, hogy mindenki megérthesse, és tért nyitunk, hogy mindenki hozzá is szólhasson,- kételyei iránt felvilágosíthassuk, a közlöttek jobb részét felhasználhassuk, hogy az így támadt eszmecseréből nyert előny legyen működésünknek a közjóra kiható eredménye.

A külföld intézményei ismertetésénél sietni fogunk azoknak fényoldalait, nehélyeit és különösen a gyakorlati eljárás körül alkalmazandó azon módot tüzetesen elemezni, mely a rendészet higgadtá, ildomossá, éberré, okossá, – szóval minden körülmények közt a helyzet urává teszi.

 

Mint szakemberek minden politicai pártárnyolaton kívül állván, e helyzetünket szigorúan megtartandjuk és tisztán csak a személy és vagyonbiztonság fentartására és megszilárdítására fogunk törekedni, ez lévén nem csak egyes álladalmaknak, – hanem az összes emberi társadalomnak alapja.

A szakmánkba vágó bel és külföldi eseményeket könnyen érthető, érdekfeszítő leírásban kívánjuk közleni, hogy tanúlságosak és mulattatók is legyenek.

Ezek együttesen képezik feladatunkat, de hogy ennek megfelelhessünk, a rendészetre hivatott hatóságok és ezek közegeinek pártolására leend oly mérvben szükségünk, mint minő mérvben szükséges közbiztonsági állapotunk javítása; és mi meg vagyunk győződve, hogy értelmes és lelkiismeretes rendészeink ennek szükségességét belátván, nehéz vállalatunk elő mozdításában szellemi és anyagi úton teljes erejükből segíteni fognak. (Föladatunk. In: Közbiztonság. – 1. évf. Mutatványszám (1869. júl.), p. 1.)

Bár a kezdeti erőfeszítések eredménye csupán 52 előfizető lett, nem adták fel a lapkiadási terveiket és 1869. aug. 15-én megjelent az első szám. Az előfizetők száma lassan emelkedni kezdett, 1869 végére már közel 400 előfizetője lett a lapnak. Ebben szerepe lehet annak is, hogy az új belügyminiszter 1869 novemberében már ígéretet tett arra, hogy ajánlani fogja a lapot a hatóságok számára.

A háromhasábos lap az indulástól kezdve többé-kevésbé állandó rovatokkal jelent meg: Előfizetési felhívás; Vezércikk; Rövidebb szakcikkek; Tárcza; Ismertetés; Belföld, Külföld és Vegyesek; Szerkesztői izenetek.

A lap cikkeinek megírásában sok olyan később is igen aktív rendészeti szakíró működött közre, mint Csepy Pál, Sztraka György és Osváth Pál.

A hivatalos szervekkel, főként a pesti rendőrséggel, sajnos nem sikerült jó kapcsolatot kiépítenie a szerkesztőségnek. Sokszor igen kíméletlen hangnemben írtak a rendőrség munkájáról, amit nyilván nem vettek jó néven a rendőri vezetők. Ennek lett a következménye a Forster és az akkori pesti rendőrfőkapitány, Thaisz Elek közti sajtóper is. Többek között ennek is köszönhetően a Közbiztonság második évfolyama igen rövid életű volt, az utolsó szám 1870. márc. 26-án már nem is Pesten, már Vácott jelent meg.

A Közbiztonság utolsó ismert számának megjelenését követő napon, 1870. március 27-én, Kolos Lajos szerkesztésében elindult egy új rendőri lap, Közrendészeti Lap: közlöny a rendőrség és rendőri büntető-igazságszolgáltatás tárgyait illető törvényhozás és közigazgatás köréből címmel. Ennek kiadótulajdonosa a Közbiztonságot is kiadó Jáhn Lajos volt.

A kudarcok nem kedvetlenítették el Forstert, 1871 januárjában Spitzer Miksa könyvkereskedő kiadásában újraindították a Közbiztonságot Vácott, amit 1871. febr. 28-án szüntetett meg véglegesen. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az újraindulással kapcsolatban kétféle információ is ismert. Karcsú Antal Arzén azt írja a váci könyvnyomtatás történetéről szóló munkájában, hogy Forster Spitzer Miksa támogatásával 1872-ben adta ki újra a lapot Vácott, míg Szinnyey József kétszeri újraindulásról tesz említést.
Sajnos, nem maradt fent minden megjelent számból hozzáférhető példány – még az Országos Széchényi Könyvtárban sem -, így csak töredékes ismereteink lehetnek annak tartalmáról…

A bejegyzés először a rendirodalom.blogspot.com-on jelent meg…

abonyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.