Követendő azon eljárás, amelyet az új szegedi rendőrfőkapitány Rainer József követ. Hivatalba lépése alkalmával napról napra tapasztalta, hogy a kellőleg ki nem képzett rendőrök milyen sok szabálytalanságot, durvaságot és ügyetlenséget követnek el. Ezért úgyszólván naponként tart rendőreinek egy órai oktatást s előadásából naponként rövid jegyzeteket készített, amelyek lassanként kérdésekből és feleletekből álló tankönyvvé kerekedtek ki. E könyvben – mely megérdemelné, hogy nyomtatásban megjelenjen – megtanítja a főkapitány rendőreit, hogy miként kell szóbeli és írásbeli jelentéseiket megtenni? Mi szükséges ahhoz, hogy valakinek személyazonosságáról a rendőr meggyőződjék? Hogyan kell eljárni az éjjeli csendháborítókkal? Mikor és hogyan szabad házkutatást vagy személymotozást végezniük? Mikor szabad a rendőrnek önállóan magánlakokba behatolni? Mikor és hogyan használhatja a rendőr lőfegyverét? (Ebhez ugyan az is szükséges, hogy a fegyverek el is süljenek, mely vétket a mi rendőri fegyvereink nem igen követik el.) Miben áll a rendőr őrjárati szolgálata? Előadja a rendőrök kötelességeit tüzeseteknél, köztisztaság elleni kihágásoknál s oktatja a rendőrt, hogy mi kép kell eljárni a közönséggel való érintkezésben s minő legyen a bánásmódjuk? Szóval lehető körülményesen tanítja a szegedi főkapitány rendőreit jogaikra és kötelességeikre és ez nagyon, de nagyon bölcsen vagyon igy, de fölszuszszan a sóhaj, vajjon, mikor lesz ez nálunk Kecskeméten ekképen? Feleletet várunk szóval is, de még inkább tettekkel!
Forrás: Kecskemét. – XIX. évf. 29. sz. (1890. júl. 20.), p. 3.
