A rendőrjog rendezésének szükségessége

A m. kir. ministeriumnak a rendőrség államosításáról szóló 5047/919. M. E. sz. rendelete, továbbá a m. kir. belügyministernek az állami rendőrség ügyintéző hatásköréről szóló, a 3000/920. B. M. számú rendelet mellékleteként megjelent 90.089/919. B. M. sz. rendelete helyes perspektívába helyezi azokat a feladatokat, amelyek ellátása az államosított rendőrség feladata. De ezek a rendeletek, főkép az ügyintéző hatáskört megállapító, csak a nagy kontúrokat rajzolja meg. Az 5047/919. M. E. sz. rendelet 18. §-a azt mondja: „A m. állami rendőrség működését a jogszabályok (törvény, rendelet, szabályrendelet) irányítják.” De hol vannak, hol találhatók meg ezek a törvények, rendeletek, szabályrendeletek? Ez a kérdés mostanában nagyban foglalkoztatja az I. foku rendőrhatóságokat. Ahhoz, hogy a rendőri szolgálat zavartalansága biztosítva legyen, a törvények, rendeletek és szabályrendeleteknek a gyakorlaton alapuló oly mérvű ismerete szükséges, amely fölött egyrészt az államrendőrség nem minden tagja rendelkezhetik, tekintve, hogy rövid közszolgálati ideje alatt még nem sajátithatta el azokat; másrészt még azok is, akik a speciális rendőri- vagy közigazgatási szolgálatnak már régebb idő óta munkásai, nem mindig tudnak kellő vezérfonál hiányában a törvények és rendeletek tömkelegében eligazodni és a szükségest gyorsan megtalálni.

Vegyük az ügyintéző hatáskörről szóló rendelet 3. §-ának k) pontját példakép, amely szerint:

fegyverek és lőszerek készitésére, tartására és forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése; lövöldék engedélyezése és ezekben, valamint katonai lőgyakorlatok alkalmával a testi épség biztositására szükséges óvintézkedések megtétele és azok betartásának felügyelete; fegyvertartási és viselési engedélyek kiadása tartozik a többi között a rendőrhatóságok hatáskörébe.

Már most felmerülő esetben lehet-e állítani, hogy az országnak csak egy rendőrtisztviselője is van-e abban a helyzetben, hogy az intézkedése alapjául szolgálható vonatkozó rendeleteket jegyzetei, vagy egyéb segédeszközök alapján könnyen, minden nehézség nélkül megtalálhatja? Ennek hiányában azonban hogyan fog intézkedni? Gyakran előfordul tehát, hogy a rendőrtisztviselő a tételes jogszabály ismeretének hiányában találomra kénytelen dolgozni.

Mi tehát az első teendő? Összegyüjteni, és fent megjelölt rendeletek cimleteinek megfelelő csoportokba gyüjteni az összes törvényeket és rendeleteket, annak megjelölésével, hogy hol, milyen könyvben, törvény- vagy rendeletgyüjteményben, milyen évfolyamban és lapon található meg a vonatkozó jogszabály.

Ez a munka a hatályban levő törvények és rendeletek gyüjtését illetőleg nem is lesz oly nehéz munka, ellenben a vármegyei és városi szabályrendeletek gyüjtését illetőleg már némi nehézségekbe fog ütközni. Ez ügyben mindenekelőtt a vármegyei és városi törvényhatóságok volnának megkeresendők a ker. főkapitányságok részéről, hogy a rendőri jogba vágó szabályrendeleteiket gyüjtsék össze és lehetőleg külön kiadványokban bocsássák a ker. főkapitányságok, illetőleg azok utján a rendőrkapitányságok rendelkezéseire. Enélkül boldogulni nem lehet és a rendőrségi tevékenység – sok tekintetben – sötétben való tapogatódzásban fog kimerülni.

A ministerium által kiadandó törvények és szabályrendeletek vezérfonala, továbbá a városi és vármegyei szabályrendeletek gyüjteményei megadnák a lehetőségét annak, hogy a rendőrhatóságok célirányos működést fejthetnének ki, mely előmunkálatok nyomán bizonyára megfelelő kézikönyvek keletkeznének, sőt idővel a Rendőrjog tételes, általános érvényü kodexe is meg volna alkotható.

Fentiekben a rendőri joganyag rendezésének nagy kérdését csak nagy általánosságban, mintegy impulsus adási szándékkal érintettem. Fontosságát kétségtelenül mindenki el fogja ismerni. E nagy szervi kérdés mellett felmerül azonban az a technikai kérdés, hogy hogyan segitsünk a rendőrhatóságokon szakkönyvekre vonatkozó szükségletüket illetőleg, nevezetesen, melyek azok a szakkönyvek, amelyekre a rendőrhatóságoknak feltétlenül szükségük van? A felelet igen egyszerű. A Rendeletek Tára, Törvények gyüjteménye és Belügyi Közlöny évfolyamai visszamenőleg ameddig csak lehet. E mellett szükséges volna megfelelő szakkönyvtárak felállítása, amelyek a speciális rendőri tárgyu munkákon kívül felölelnék mindazokat a könyveket, amelyek ez idő szerint a közigazgatási szakkönyvtárak leltárának tárgyai.

Véleményem szerint a szükséges szakkönyveknek beszerzése, illetőleg előállítása ez idő szerint szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Ép azért legcélirányosabban ugy segithetünk a bajon, ha minél előbb hozzá fogunk a fent jelzett vezérfonál, illetőleg kézikönyv megirásához, amely felölelné az összes tudnivalókat, ugy, hogy a rendőrtisztviselőknek nem kellene a Rendeletek Tárát és Belügyi Közlönyöket bujnia, hanem mindent megtalálna a jelzett kézikönyvben. Ennek egy további előnye az volna, hogy a rendőrlegénység részére is hozzáférhetővé tennők a Rendőrjog egész anyagát, ami egyrészt a tárgyi készültséget, másrészt a közbiztonsági szolgálat nivóját emelné. Ezt a munkát egy pár hónap alatt igen könnyen össze lehetne állitani és ezzel egy égetően sürgős, a nagy költséggel fenntartott államrendőrség kellő működését megfelelően biztositó kérdést oldanánk meg. Nem szabad tehát tőle visszariadnunk.

dr. Panajoth Gyula, a váczi m. kir. államrendőrségi kapitányság vezetője

Forrás: Magyar közigazgatás. – 38. évf. 46. sz. (1920), p. 296.