Kezdőlap

A honlap létrehozásával a magyar rendőrségi szakirodalom kezdeteinek bemutatására vállalkozom. Ízelítőt szeretnék nyújtani azokból az izgalmas szakfolyóiratokból és könyvekből, melyeket egy-két lelkes kutatón kívül talán kevesen ismernek. Nem is beszélve azokról a “tudós” rendőrökről és elkötelezett szakemberekről, akiknek ezeket az írásokat köszönhetjük.
 

Miért fontos a téma? Azért, mert a rendőrséggel kapcsolatos szakirodalom kezdeteinek szisztematikus feldolgozására eddig kevesen vállalkoztak, pedig lenne mihez nyúlni, hiszen a reformkortól kezdődően számtalan újító elképzelés látott napvilágot a hazai rendőrséggel kapcsolatban. Ezek a reformgondolatok és a rendőri munka jobbítását célzó elképzelések a korabeli napilapokban, majd a 19. sz. második felétől kezdődően a sorra megjelenő rendőri szaklapokban jelentek meg, de önálló kiadványok is készültek a témában. A honlapon ezen forrásokat szeretném összegyűjteni, különböző bibliográfiákkal kiegészíteni.

 

————————————————————————————————————————————

A szakirodalmi múlt és jelen…

A rendőrséggel kapcsolatos szakirodalom kezdeteinek szisztematikus feldolgozására eddig kevesen vállalkoztak, tematikus digitális gyűjteményt sem állított még össze senki, pedig lenne mihez nyúlni, hiszen a reformkortól kezdődően számtalan újító elképzelés látott napvilágot a hazai rendőrséggel kapcsolatban. Ezek a reformgondolatok és a rendőri munka jobbítását célzó elképzelések a korabeli napilapokban, majd a 19. sz. második felétől kezdődően a sorra megjelenő rendőri szaklapokban láttak napvilágot, de önálló kiadványok is készültek a témában.
 
Időszaki kiadványok
Az első magyar nyelvű rendőri szaklap Közbiztonság: rendészeti elméleti és tapasztalati ismereteket terjesztő heti szak-közlöny címmel jelent meg 1869-ben. Az ezt megelőző időszakból csak német, illetve német-magyar kétnyelvű rendőri lapokról vannak információink. A korabeli napi- és hetilapokban (mint pl. a Hon vagy a Fővárosi Lapok) persze néha-néha megjelentek rendőrségi vonatkozású vagy éppen a korabeli közbiztonsági állapotokat érintő cikkek, de önálló magyar nyelvű rendőrségi folyóirat akkor még nem létezett. A Közbiztonság volt az úttörő, olyan 19. századi utódokkal, mint a Közrendészeti Lap, a Rendészeti Közlöny, a Rendőri Lapok vagy a Magyar Közrendészet, és egészen a II. világháborúig számtalan egymást követő folyóirat gazdagította a palettát. Kinek köszönhetjük a bennük megjelent cikkeket? Olyan tehetséges és elkötelezett rendőri szakírónak, mint pl. Dorning Henrik, Székely Vladimir, Kaveggia Béla, Laky Lajos és Imre, Tartsányi-Schreiber Dániel, Krisztinkovich Antal vagy Szathmáry Róbert, de sokáig sorolhatnánk a további neveket is.
 
Az 1940-es évektől kezdődően picit egyszerűsödött a kép, mivel hosszú évekig a Magyar Rendőr (1947-1991, 1992-től Zsaru néven jelenik meg) és a Rendőrségi (későbbi nevén Belügyi Szemle) Szemle (1953-) mellett nem igen jelent meg más rendőrségi folyóirat. A rendszerváltás után sem indult azonnal virágzásnak az ilyen tematikájú lapkiadás. A Rendőrtiszti Főiskola Főiskolai Figyelője (mai nevén Magyar Rendészet) és Rendvédelmi Füzetek című folyóirata mellett a Rendészeti- és Új Rendészeti Tanulmányokat említhetjük még meg. Fontos periodika ezeken kívül még a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság Rendvédelem-történeti Füzetek című kiadványa is.
 
Önálló kiadványok
A már említett önálló kiadványok sorában találhatjuk Zsoldos Ignác, Nyáry Pál vagy éppen Palugyay Imre munkáit. Ezek alapvetően a vármegyék rendőri teendőit, szervezetét, állományát érintették.
 
A szakirodalom továbblépéseként több olyan munka is megjelent, melyek tájékoztatni próbáltak az akkori külföldi rendőrségi szervekről (lásd Jánosi Ferenc: Az újabbkori rendőrség titkai (1866), Pázmándy Dénes: A brüsszeli és a párizsi rendőrség (1876))*. Szintén itt kell megemlíteni, hogy maga a magyar rendészettudomány a német szakirodalomra támaszkodva jött létre a 19. század második felében. Sokáig vita tárgyát képezte (azóta is) a rendészet önállósága, illetve a közigazgatás-tudományhoz való tartozása. Ennek megfelelően a szerzők kezdetben többnyire jogtudósok voltak, mint pl. Karvasy Ágost, Petrovics László, Concha Győző vagy később Tomcsányi Móric.
 
Forrás:
*Ernyes Mihály: A magyar rendőrség története I. Budapest: BM, 2002, p. 134-159.

A bejegyzés eredeti formájában először itt volt olvasható!